Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1976-1977, Szeged
1977. március 22., III. rendes ülés
6 Ú°á9 tanár nem,az eddigiekkel kapcsolatos hozzászólásában elmondja, hogy a gyakorlati oktatás és tapasztalatszerzés érdekében különféle szakiskolák, tanfolyamok programjában szerepel olyan gyakorlati igény a koraszülött osztály és intenzív osztály tekintetében is, amit a betegek védelmében el kell utasítania, mert véleménye szerint elsőrendű feladat a beteg teljes védettségének biztosítása. - „ Itékáii a leglényegesebb kérdéseket Tényi dékánhelyettes megválaszolta. Oktatási munkánkkal kapcsolatban felhívja.a figyelmet arra, hogy a jóváhagyott rend szerint, minisztériumi utasitás alapján folyik. Vonatkozik ez az óraszámokra» az elmélet és gyakorlat arányára, a vizsgák idejére, módjára, helyére, tehát,ezen vitatkozni lehet, de változtatni rajta most nem lehet. Ami az alapvető szempont, hogy a reformot és mindenféle oktatással kapcsolatos ténykedést emberek csinálják és döntő az, hogy hogyan csinálják. Az Írásos számonkérésről már nagyon sokszor és sok helyen szó esett* A feleletválógatós módszer véleménye szerint nem az egyedül üdvözítő, de meg kell mondja, hogy ezt is lehet jól, vagy jobban csinálni, mint ahogyan az nálunk folyik. Ha azt kívánjuk, hogy egy Írásos módszerrel megfelelő képet kapjunk a hallgató tudásáról, akkor a kérdéseket az összeállításnál nagyon alaposan kell foglalkozni. Vannak megjelent idegen nyelvű könyvek, amelyekben ez a vizsgáztatási módszer tantárgyakra, témákra lebontva megtalálható. EZeket a könyveket meg kell vásárolni, tanulmányozni és adaptálni kell. Az írásos vizsgáztatásnak meg van a maga helye és a nagy létszámú hallgatóság is indokolttá teszi használatát. Nem vitatható, hogy ennek a módszernek objektivitása megvan. Ahol orvosképzés folyik, a szóbeli vizsgát mindenképen használni kell, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy az írásbeli vizsgát elhagyjuk ott, ahol ennek helye van. A tárgyak lezárása úgyis szóbeli vizsgával történik. A továbbiakban Dékán az évközi munka fontosságára hívja fel a figyelmet. Olyan követelmény rendszert kqll összeállítanunk, hogy azt a ^hallgató teljesíteni tudja, feladatait meg tudja oldani, és .ahhoz hozzá kell segíteni, nem demonstrációkkal feltöredezett szemeszterekre van szükség, hanem a minden-napos tanításra és tanulásba. Véleménye szerint a kérdés komplexussal külön megbeszélésen kell még foglalkozni* A vizsgáztatás az oktatásnak egyik igen fontos része és ennek során arra is rá Jcell vezetni a hallgatót, mi az, amit még meg kell tanulnia a diplomához. A lelkiismereti elkötelezettség tudata nélkül nem lehet oktatni. Petri rektor: sokszor folyt már vita oktatási kérdésekről, véleménye szejrint nem sok eredménnyel. Az oktatás alapvető elve, hogy mindannyian szedetnénk jó szakembereket képezni, csak épen módszereket illetően nem értünk egyet. Számos alkalommal vitáztak a 40—60 $—os arányon, mint kiderült, ok nélkül, mert mindkét illetékes minisztérium közölte, hogy ez az arány nem ß tantárgyakra, hanem az egész oktatási anyagra globálisan vonatkozik s ez valóban korlátlan lehetőséget ad az egyetemnek,. Vannak bizonyos elvek, amelyek betarthatók, de a gyakorlati megvalósítás tekinteteben sajat magunkon kívül nincs kire hárítani a felelőséget. Össze kell ülni és megbeszelni, hogyan javíthatunk a helyzeten. - . . , Végezetül az a véleménye, hogy egy hallgató annyit tanul, amennyit kívánnak tőle. D^kán a vita lezárásaképen továbbra is hangsúlyozza, hogy oktatási rendünk megvalósítása és a legjobb kívánalmak szerinti vitele embereken, az oktatókon múlik. Úgy kell oktatni - legjobban kitöltve a rendelkezésünkre álló időt - hogy az meg is feleljen azoknak a kivánalmaknak, amelyeket a hallgatóktól elvárunk.
