Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1971-1972, Szeged

1971. december 15., II. rendes ülés

Gáspár László kari KISZ titkár elmondja, hogy a hallgatóság elképzelése azonos a tervezetben foglaltakkal«

Ami a sebészeti beszámolóknak az évvégre történő áttételét illeti, csak akkor lehetséges, ha a megterhelés elkerülhető, tehát más tárgy beszámoló kötelezettsége elmarad, vagy az kerül át a keresztfélévre. A sebészeti, szigorló évben töltendő 3 hónapos gyakorlati idő lerövidítését 2 hónapra a KISZ már kérte úgy, hogy a fennmaradó egy hónapot csatolják a kötelező ideg-elme kórházi gyakorlathoz, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy erre az egy hónap nem elegendő. Véleményük szerint helyesebb volna, ha az egészségügyi szervezés a IV.évfolyamra, mig az ideg-elmegyógyászát oktatása az V.évfolyamon történnék.

Rektor néhány elvi észrevételt óhajt tenni. Véleménye szerint nem öncél az, hogy itt az oktatási irányelvekről beszélünk; az oktatási rend megváltoztatását mag# az élet követeli. Ami azt a megjegyzést illeti, hogy meg kellene hallgatni a régebben végzett orvosokat, tulajdonképen évek óta ez történik, konferenciákat, ankétokat, szükebb megbeszéléseket tartanak ebben a témakörben magas képzettséggel rendelkező területi főorvosok bevonásával és éppen ennek az eredménye az a törekvés, hogy a jelenlegi oktatási rendszerünkön bizonyos változtatásokat eszközöljünk. Tulajdonképen nem reformról, hanem az oktatás korszerüsitéséről tárgyalunk.

Arra vonatkozóan, hogy a Kari Tanács, mint testület alkalmas-e arra,

, hogy ilyen kérdéssel foglalkozzék és nem volna-e helyesebb megnézni, hogyan csinálják más«egyelemeken, az a véleménye, hogy. egy Kari Tanác nak elsődl-eges feladata, hogy oktatási kérdésekkel foglalkozzék, mert hiszen az egyetemek létrehozása oktatási céllal történik. A Kar feladata az oktatási kérdésekkel való folyamatos foglalkozás, ügy érzi, örömmel kell üdvözölnünk a minisztérium által kiadott irányelvekét* amely tulajdonképen nem egy kész anyag* abban irányelvek vannak lefektetve olyan lehetőségekkel, hogy a gyakorlati megoldás ránk vár, tehát rajtunk múlik, hogy jól vagy rosszul alkalmazzuk. Éppen ezt a részét kivánja hangsúlyozni az irányelveknek, mert ezzel a felelősség terhe is a Karra van ruházva. Abból az alapkérdésből kell kiindulnunk, hogy a jelenlegi körülményeink között"mire van szüksége egy általános orvosnak* A hallgatóság - éppen az imént - egyetértését fejezte kié /tervezettel kapcsolatban, ebben tulajdonképen a kritika is benne van^ —

Az elméleti óraszámok csökkentése kissé mechanikusan történt, az ellenvetésre lehetőség van s mérlegelendő, hogy az ellenvetés valóban alaposan indokolt és.figyelembeveendő-e. A következő lépésben azt kellene megvizsgálni, hogy egyes tárgyaknál valóban szükséges-e a gyakorlati óráknak a tervezet szerinti mértékben történő növelése, hagyon helyesnek tartja azt az észrevételt, hogy az anyag további kimunkálásában vegyék figyelembe a differenciálására vonatkozó felhívást főleg az alaptárgyak /belgyógyászat, sebészet, gyermekgyógyászat/ tekintetében.

Megjegyzi, hogy Összességében a gyakorlati órák száma nem változhat meg? ha valamelyik* szakma a maga részréről soknak találja a gyakorlat ti óraszámot, abból átadhat olyan tárgy számára, ahol viszont ez kevésnek mutatkozik és jobban ki tudják használni. Véleménye szerint egyes klinikai tárgyak vonatkozásában a 70 %-os gyakorlati arányt megfelelő hatásossággal végrehajtani nem lehet, ehhez dologi és személyi feltételek nem biztosítottak. Ezt valóban el kell ismerni, de egyidejűleg arra is törekednünk kell, hogy a jelenlegi körülményeinket _ jól használjuk ki, továbbmenve pedig egyes esetekben, egyes kórházi osztályok felajánlott segítségét vegyük igénybe*