Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1964-1965, Szeged

1964. december 8., III. rendes ülés

Julesz tanár a beszámolóban foglaltakkal kapcsolatos észrevételeit az alábbiakban ismerteti a Karral:

nAbból kell kiindulnom, hogy az egészségügy egységesitése a felsőoktatás vonalán is különleges helyzetet teremt, amelyet a Művelődésügyi Minisztérium ma már áttekinteni nehezen tudhat* Vannak közös problémáink és vannak olyanok, amelyek speciálisan orvosiak. E kettősség alapja azoknak az ambivalens érzéséknek, amelyekkel a kitűnő beszámolót áttanulmányoztam.

Nézzük először valamennyi felsőoktatási ágazat közös problémáit. Nem kétséges, hogy olyan orvosokat kell kiképeznünk és egyben -nevelnünk, akik szakmai tudása olyan alapokon áll, ámenekre szocialista egészségügyünket felépíthetjük. Ezt csak olyan oktatóktól és hallgatóktól várhatjuk, akik átérzik a szocializmus szükségszerűségét. Ma már nem lehet vitás, hogy a szakmai tudáson kivül az egyetemeknek nevelniük is kell a rájuk biz ott ifjúságot.

Egyetértek a referátum azzal a részével, amely megállapítja, hogy a magyar felsőoktatásnak tekintélye van barátaink előtt és a nyugati országokban egyaránt. Nem tudok egyetérteni azonban azzal a megállapitássál, hogy "... oktatási rendszerünk - minden meglévő hioája mellett - stabil, korszerű ...M. Felsőoktatási reformunk legalábbis orvosi vonatkozásban egyelőre sem stabilnak, sem korszerűnek nem mondható.

A fő hibát abban látom, hogy állandóan abból az illúzióból indulunk ki, hogy nekünk a rendelkezésünkre álló 5 egyetemi és egy gyakorlati év alatt gyakorló orvosokat kell kiképeznünk. Ez a kiindulás teljesen téves. Véleményem szerint az orvosi egyetemnek olyan alapokat kell adnia, amely a diploma megszerzése utáni rendszeres továbbképzéssel együtt fogja megadni orvosainknak a kellő gyakorlati tudást. A gyakorló orvos nem a diplomával együtt születik, hanem hosszas gyakorlat után lesz azzá. Az orvosi felsőoktatás reformjában helyes a túlzott és felesleges memorizálás csökkentése. Ennek értékét azonban feltétlenül lerontja, ha a most kísérleti stádiumban lévő ciklusos oktatásban hallgatóinknak olyan koncentráltan óhajtjuk az elméleti anyagot beadni, amelyet a rendelkezésükre álló rövid idő alatt megemészteni nem tudnak. Gyakran tapasztaljuk azt a hibát, hogy globális reformtervek végrehajtása érdekében az alaoos szakmai véleményeket elmellőzik. Ez pedig nem használ az oktatási rendszer stabilitásának. Hangsúlyozom, hogy mindent el kell követnünk az uj oktatási program végrehajtása érdekében, de nem volna helyes, ha a tapasztalt oktatók - lehet hogy túlzott - aggályaikat elhallgatnák.

Egyetértek a referátumnak azzal a megállapitásával, hogy külföldi ösztondij odaitélésében nincsen kellő tervszerűség. Helyes különtartani azokat az oszt ondi jakat, amelyekhez egyetemeink a fennálló kulturális egyezmények alapján jutnak azoktól, amelyeket oktatóink személyes kapcsolataik révén szereznek. Egyet kell értenem a referátum azzal a kívánságával, hogy külföldi ösztöndijakhoz azok jussanak, akik szakmai kiválóságon túl politikai és erkölcsi vonatkozásban is alkalmasak arra, hogy hazánkat, pontosabban a mi vonatkozásunkban a magyar orvostudományt és az orvosi felsőoktatást képviselhessék. Igenis helyes, ha a külföldi utazásokat pontosan megtervezzük és élőkészitjük.