Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1962-1963, Szeged

1962. október 30., II. rendes ülés

\ A tantervjavaslat egyes részei szerintem éppen az előzőekből következően nincsenek helyesen arányosítva, különösen kifogáso­lom, hogy a társadalomtudományi tagozat tanulói számára, ahol éppen az általános biológia törvényszerűségeinek kiemelése len­ne a középiskolai biológiai oktatás legfőbb célja, részletesen tárgyalják a növény és állattant, de az általános biológia tár­gyalására csak annyi lehetőség adódik a javaslat szerint, ameny­­nyit'az állatrendszertanban néhány órás kitérők megadnak. Szaki­­tani kell tehát azzal a régi, helytelen gyakorlattal, hogy az ala­csonyabb iskolában egyszer már megtanult ismereteket ismételjük, annál is inkább, mivel a tematika maga emeli ki, hogy az alaktan­ban az általános iskolai mélységet alig kell meghaladni. Nyilván­való, hogy éppen a részletes növény és állattan ismertetése az, ahol a tananyagot gyökeresen csökkenteni lehet. Nemcsak ilyen általános aránytalanság mutatkozik meg a tervezet­ben, hanem az egyes témákon belül az óra ráfordítások aránya is elméretezett. így az első osztályban az uj anyag közlésére ren­delkezésre álló 44 órából a,mikroorganizmusok ismertetésére mind­össze 2 órát irányoz elő a tervezet, holott a növények rendsze­rezésére szolgáló 28 órában olyan témák kiterjedt ismertetésére is lehetőséget ad, mint pl. az ember közelében élő mohafajok, vagy a zsurlók alak és élettani jellegzetességei* a mezei zsurló éle­tén keresztül szemléltetve. A második osztály anyagában az előbb emlitett aránytalanságok oda vezetnek, hogy mig az állati szervezet ismertetésére, - amiben benne foglaltatik az állati és növényi szervezet közötti egyezé­sek és különbségek tárgyalása is, - összesen 5 óra áll rendelke­zésre, mig az állatvilág rendszerezésének előadása 32 órát vesz igénybe, igy természetes, hogy ezt a túlméretezett órakeretet ki­töltendő olyan fejezet is szerepel a tematikában, mint a korállok és medúzák élete, vagy a tengeri gyürüsférgek egyedfejlődése. Tel­jesen feleslegesnek tartom, hogy középiskolás diákoknak xészlete­­sen beszéljenek az ősszájuságról és az ujszájuságról, viszont na­gyon helyes, hogy a hártyásszámyuakat a mézelő méheken keresztül mutatják be és részletesen beszélnek a méhállamról, a méhállam és > környezete egységéről, a gyűjtött méz biológiai jelentőségéről, sőt a méhészkedésről is. Feltétlenül vigyázni kellene azonban ar­ra, hogy az egyes állattipusokat olyan példán keresztül mutassák be a tanulóknak, aminek ismeretének később hasznát veszik. Vélemé­nyem szerint a keresztespók biológiai jellemzése nem a legszeren­csésebb ebből a szempontból, s a puhatestűek közül a szépia ismer­tetése sem feltétlenül szükséges. Az egyes fejezeteket az állattanban szerintem kb. úgy kellene kör­vonalazni, mint ahogyan az a kétéltűek esetében történt. Ez a fe­jezet ugyanis főleg a kétéltüség és a környezet közötti összefüg­gést tárgyalja és különös tekintettel van a kétéltűek szervezeté­ben megnyilvánuló progressziókra. A harmadik osztályosok számára készült tantervben a javaslat már elmében sem egészen szerencsés. Nem helyes ugyanis az ember bio­lógiájáról beszélni, mint ahogy helytelen lenne a növények, vagy az állatok ”biológiáját" emlegetni. Ez ugyanis szükségképpen arra a helytelen elhatárolásra vezet, ami a rendszertani szemlélet lé­nyegéből következik és ami helyett éppen a bevezetőben mondottak értelmében a biológiai szemlélet átplántálása volna a szükségszerű. A tanterv egyébként azt irányozza elő erre az évre, hogy az év ele­jén beszélni kell az emlősállatok és az ember összehasonlításáról

Next

/
Thumbnails
Contents