Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1961-1962, Szeged

1962. február 27., VI. rendes ülés

- 8 -Julesz tanár a reggeli érákra beállított klinikai gyakorlatokkal kapcsolatban megjegyzi, hogy ezt szinte nem tudják megvalósítani, mivel 60 medikussal foglalkozni, azt jelentené, hogy az egész kli nika egyébirányu munkája erre az időre megszűnne. A klinikai gyakorlat egyik legfontosabb célja lenne, hogy a hallgató az ambular. ciáról jövő' beteget láthassa, viszont pillanatnyilag az a helyzet klinikájának ambulanciájára még a betegek sem férnek be.

Petri rektor belátja és ismételten azt mondja, hogy egyelőre nincsenek meg a materiális adottságok egyetemünkön egy radikális reform keresztülviteléhez. Egyetemünkön az oktatás nem volt rossz, de fejlesztést igényel. Pillanatnyilag a terhek megnőttek anélkül hogy az anyagi /létszám/ lehetőségek is javultak volna.

Dékán véleménye szerint a reform megválósitását uj státusok biztosításával kellene kezdeni.

Földi tanár megjegyzi, hogy olyan szigorlók, akik az elméleti an^ got jól tudták, a betegvizsgálatoknál olyan nagyfokú tájékozatlan ságot mutatnak, ami feltétlenül a gyakorlati oktatás hiányaiból következik.

Fülöp vezető lektor csatlakozva Obál professzornak a középiskolai nyelvi előkészitéssel kapcsolatos megjegyzéséhez előadja, hogy ez a kérdés - sajnos - a politechnikai képzés előtérbehelyezése miat egyre inkább,égetőbb probléma az egyetem szempontjából, nem beszé ve azokról, akik 1-2 évi várakozás után kerülnek az egyetemre és természetszerűleg sokat felejtenek.

A reformtervezetből megtudjuk, hogy a ÍÍÍ.-ÍV. éven nem szerepel második kötelező nyelv, mig nálunk jelenleg két kötelező nyelv ok tatása folyik, szemben Péccsel és Debrecennel, ahol * egy kötelező nyelvet oktatnak. Ezt a kérdést a 4 egyétemre egyforma hatállyal kellene megoldani a'minisztérium részéről, kéri ennek érdekében a Kar felterjesztését.

Hattyasy tanár a maga részéről melegen a két nyelv oktatása mellett foglal állást. Mivel igen fontos, hogy a hallgatók a későbbi ek folyamán használni is tudják azt, amit tanultak, meg kellene állapítani, hogy a nyelv vizsga milyen legyen.

Kukán tanár megjegyzi, hogy az egyetem általános orvosképzéssel van megbizva; a végző hallgatók túlnyomó többsége ennek megfelelően lesz elhelyezve, ahol szakmai szempontból nem fontos a nyelve tudás, bár általános követelményként a cél, hogy müveit orvosaink* legyenek.

Dékán felteszi a- kérdést, elfogadja-e a Kar azt a javaslatot, hog= továbbra is kívánatosnak tartjuk a második nyelv kötelezővétételéé a vizsgához nem ragaszkodunk.'

I