Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1960-1961, Szeged
1960. november 15., III. rendkívüli ülés
- 9 -Fazekas tanár előadja, hogy intézete nagy örömmel hivja és várja a hallgatóságot a tudományos diákkörbe, azonban az a tapasztalat, hogy a megbeszélt időre nem mennek el s ezáltal szinte az intézeti munkát késleltetik. A kurrens munkák általában a délelőtti órákban folynak, ekkor pedig a hallgatók előadásokon vannak. Az is problémát okoz, hogy legtöbbször vidéki hallgatók jelentkeznek, akik a szünidőben hazautaznak, tehát ezt az időt sem tudják kihasználni munka szempontjából. Petri tanár szerint aligha indokolt olyanokat erőltetni a tudományos körökbe, akiknek erre nincs kedve. A tudományos diákkörök megalakítása előtt is mindig voltak olyan emberek, akik tudományos dolgok iránt érdeklődtek a nélkül, hogy erre valaki külön is aktivizálta volna őket. Van kétségtelen uj feladatunk, éspedig az a társadalmi követelmény, hogy az egyetemre bekerülő munkás és paraszt fiatalság vegye ki a részét a tudományos munkából már hallgató korában és szinte erre is nevelődjék«» Ennek megfelelően helyes lenne, ha észrevesszük, kik azok akikben érdeklődés látszik és igyekeznénk félsz inre hozni ezeket a tehetségeket. A lemorzsolódási szám azt jelenti, hogy az ősszé ideklődés csökkent. Tehát ennek ismételt felkeltése érdekében megfelelő propagandát kell . alkalmaznunk és igyekeznünk kell a tudományos diákköri tagokat úgy foglalkoztatni, hogy az megfelelő legyen. Hattyasy tanár véleménye szerint itt tulajdonképen arról van szó, hogy az értékes emberek ne kallódjanak el, különös tekintettel a munkás-paraszt hallgatókra. A tudományos munkába való korai bekapcsolódás elsősorban azt követeli, hogy olyan teherbíró képességgel rendelkezzenek, amellyel ezt a plusz munkát még el tudják látni. Túl korai túlterheléssel esetleg az ellenkező eredményt érhetjük el, másrészt minden intézetnek'más a kapacitása és a tudományos profilja, tehát ezeket a szempontokat sem szabad figyelmenkivül hagyni. A tudományos diákkörök munkáját ne rontsuk el azzal, hogy olyan feladatokat adunk a hallgatóknak, amelyeknek még nem tudnak eleget tenni. Methodika nélkül tudományos kutatás nincsen. H valaki gyorsabb eredményt várt, vagy nem azt várta, amit kapott, tehát bizonyos csalódottsággal küzd, helyesebb, ha a gyakorlati szakmáknál marad. Karádv tanár az egyetemi utánpótlás biztosítása szempontjából nagy jelentőséget tulajdonit a diákköri intézménynek. Természetesen ahhoz, hogy jól beváljék, a tagok felvételénél igen sok szempontot kell f igy ele mb ev enni. Elsősorban, hogy a hallgatónak kedve legyen az illető szakmához, értsen is már valamit a tárgyhoz, elég jó legyen a tanulmányi előmenetele, mert ellenkező esetben nem tud elegendő időt fordítani az intézeti működéshez. Ennek hiánya okozta azt, hogy az elmúlt tanévben a kórélettani intézethez beosztott diákköri tagok hetenként csak két órát voltak hajlandók bejárni. 4 hallgató járt be, akik körül egy me^Dükott kórélettanból, kettő elég jól szerepelt, de érdeklődése szűk volt, egy maradt, aki minden szabad idejét az intézetben tölti és folyamatosan dolgozik.
