Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1960-1961, Szeged
1960. november 15., III. rendkívüli ülés
- 7 -A TDK-be belépés tehát önmagában is probléma a hallgatóság egyrésze számára s ezzel a problémával a megfelelő szerveknek számolni kell. A különböző intézetek, illetve klinikák munkájuktól, elfoglaltságuktól, az ügyhöz való hozzáállásuktól függően különbözőképpen fogadják a dolgozni odamenő hallgatókat. Ahol a fogadtatás nem eléggé szervezett, ott a hallgatók egy ideig lézengenek és egyre ritkábban járnak be. Ez történik pl. az i.sz. Belklinikán a TDK vezetőjének távollétében. A hallgatóság részéről azonban nemcsak negativisztikus vonások vannak, hanem sokan igen szépen dolgoznak s komoly értékű pályamunkákat készítenek el. Ezeknek a hallgatóknak rendszerint az órák látogatásával kapcsolatosan adódnak problémáik, amelyet azonban a legtöbb esetben az intézetek egymásközott hallgatólagosan rendeznek • Az intézetek részéről a legnagyobb probléma a hallgatók állandó fluktuációja. Főleg az elméleti intézeteknél áll fenn az a panasz, hogy mire megtanítják már őket valamire és már hasznos lenne munkájuk az Intézet számára, akkorra elmenne. A tapasztalat azt mutatja, hogy amely intézetekben rendszeres munka folyik nem probléma a hallgatók foglalkoztatása, illetőleg az utánpótlás biztosítása /Élettan, Kórbonctan, Szövettan, tdegklinika, It., t.sz. Belklinikák/. A gyógyszerész intézetek állandó problémája a helyiséghiány. Az is megállapítható, hogy az asszisztencia számára sok esetben ténylegesen komoly elfoglaltságot .és megterhelést jelent a TDK-i munka, amelyet úgy érzik, hogy sehol sem vesznek komolyan tekintetbe és sehol sem .Méltányolnak. A tanszemélyzet munkájára igen ösztönzőleg hatna, ha az állami és társadalmi szervek erre a munkára az eddiginél nagyobb figyelmet fordítanának. Az intézetek tanszemélyzete a hallgatókat két kategóriába osztja, 1. / akik már megtanulták valahol az alapműveleteket, 2. / akik teljesen kezdők. Az első csoportba tartozó hallgatók foglalkoztatása sehol sem jelent problémát s vagy pályamunkát kapnak, vagy kutató csoportokban dolgoznak. A második csoportba tartozó hallgatók már kifejezetten terhet jelentenek az intézeteknek s a velük való foglalkozás különböző módszerek szerint történik. a. / laboratóriumi iskolát szerveznek számukra kizárólag módszertani kérdésekről /Közegészségtan, Élettan, Szövettan, Gyógyszerészeti intézetek/. Az ilyen jellegű foglalkoztatás, vagy elveszi a hallgatók kedvét a további munkától /az elmúlt évben Élettan/, vagy kedvet csinál a további munkához /Szövettan/. b. / rögtcn csoportokba osztják be őket s a témába való dolgozás folyamán tanulnak methodikát /Általában a klinikák, Biokémia, Kórbonctan, Mikrobiológia, Gyógyszertan, Biológia/. Itt az a probléma hogy a hallgatók a kisériet időpontjában nem tudnak jelen lenni s végül lemorzsolódnak.
