Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1956-1957, Szeged

1956. október 18., I. rendes ülés

- 4 -tés születik, helyesnek tartaná - amennyiben erre megfelelő fedezet rendelkezésre áll - a tanársegédek 2.kategóriába való sorolásának megvalósitását egyetemünkön belül.

Dékán megjegyzi, hogy a besorolásnál a bizottság kénytelen volt néhány kitűnő adjunktust és tanársegédet, akik egyébként megérdemelték volna a legmagasabb fokozatot, a kettes kategóriába sorolni megfelelő fedezet hiányában. Ezt a kérdést a napokban felvetette a minisztériumban azzal, hogy a helyesbbitést megkívánják tenni, ha sikerül reá pénzügyi fedezetet biztosítani.

Medgyesi igazgató megjegyzi, hogy külön minisztériumi beavatkozás és keretemelés nélkül nem úgy- áll a helyzet, hogy az emlitett emeléseket meglehessen oldani. Fellebbezések kielégítésére az előirt másfél százalék biztosítva van ugyan,de ez nem elegendő a felvetett igények kielégítésére.

üaltner tanárnak az ügyre vonatkozó véleményét - amelyet Írásban beküldött a dékánnak - Dékán felolvassa:

"Az orvosok uj besorolásával kapcsolatban tartott megbeszélésen már felmerült az a kérdés, hogy milyen cimet használhatnak a most tanársegédi állásba sorolt, de még nem szakorvos és beosztottakként működő fiatalabb orvosok. Emlékezetem szerint Tanácsunk tagjai közül többnek az volt a véleménye, hogy a tanársegédi cim használatának jogosultságát esetenként az intézet vezetője állapítsa meg. Tisztelettel kérem, hogy a legközelebbi tanácsülés elé a következő javaslatomat terjeszthessem:

Javasolom, hogy ruháztassanak fel az intézetvezetők azzal a joggal, hogy - az eddig követett eljáráshoz hasonlóan - ők tehessenek javaslatot, hogy a vezetésük alatt álló intézet orvostagjai közül ki és milyen időpontban használhatja a tanársegédi cimet."

Dékán tudomása szerint a besorolásokat előkészítő minisztériumi értekezleten elhangzott egy olyan intentió, hogy az egyetemnek jogában áll a tanszékvezetők véleményétől függően a besorolási értesítőben feltüntetni, hogy az illető tanársegéd, de gyakornoki beosztásban.

Batizfalvy tanár ezt nem tartja szerencsés megoldásnak. Ismételten hangsúlyozza, hogy a professzor kizárólagos jogának kell biztosítani azt, hogy meghatározza, kiket kiván tanársegéddé előléptetni a vezetése alatt álló klinikán, a többieknek pedig, akiket olyanoknak itél meg, akik a gyógyitó feladatnak eleget tesznek ugyan, de más vonatkozásban az egyetemi színvonalat nem érik el, módot kell nyújtani közkórházi, vagy egyéb eü.vonalra történő elhelyezkedésre. A debreceni egyetem javaslatát ezzel kiegészitendőnek tartja.

Rávnay tanár a keretemelés szorgalmazását javasolja, mivel a De sorolás utáni helyzet nem tükrözi vissza azt, amit a rendelettől vártunk.