Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1956-1957, Szeged
1956. október 18., I. rendes ülés
- 5 -Gellért tanár véleménye szerint is teljesen jogos, hogy a processzor maga válassza meg, ki érdemes tanársegédi kinevezésre és ki nem. Ebben a vonatkozásban a javaslatot az elméleti intézetek vonalán is megvalósitandónak tartaná. Azonban szükségesnek tartja azt is, hogy ha valakire vonatkozólag az illető professzor azt mondja, hogy tanársegéddé óhajtja előléptetni,akkor annak ne legyenek gazdasági akadályai. Erre a célra, továbbá yrra, hogy a tanársegédek átvihetők legyenek a 2.kategóriába bizonyos tartalékkeretet biztosítani kell* Jáki tanár tökéletesen igazat ad Batizfalvy tanárnak. Alapvető hiba az volt, hogy az Oktatásügyi Minisztérium dolgozta ki a rendeletet és azt ráhúzták az orvostudományi egyetemekre is.Semmi értelmét nem látja annak, hogy minden orvos tanársegéd legyen, ugyanis ennél a kérdésnél gondolni kell egyrészt a munkaköri kihatásokra /kortörténet irás pl./, azután a tanársegédi inspekciós dijak gazdasági hatásaira stb. Rámutat arra a helytelen állapotra, hogy az Eü.Minisztérium a saját hatáskörén belül is különbséget tesz klinikai és kórházi szakvizsgázott orvosok között. Közkórházi orvos, ha a szakvizsgát letette, a következő fizetésnél már lényegesen nagyobb fizetést ksp, mig az egyetemen ha valaki szakvizsgázott, marad minden úgy, ahogy volt. Ilyen különbséget nem lenne szabad megengedni különösen egyugyanazon tárca keretében. Végül Dékán megállapítja, hogy az egyetem Tanácsa elfogadja a debreceni egyetem javaslatát azzal a kiegészítéssel, hogy azok az orvosok, akik nem bizonyulnak alkalmasnak az egyetemi tanársegéd sokrétű feladatainak ellátására, lehetőséget nyerjenek arra, hogy más vonalra elhelyezkedhessenek. Az elméleti intézetekben pedig a professzornak legyen joga annak megállapitása, hogy kik kapjanak tanársegédi cimet és az ezzel járó * illetményt. Dékán bejelenti, hogy legutóbbi minisztériumi útja alkalmával fel hívta illetékesek figyelmét arra, hogy a tanszékvezetők és docensek illetménye között aránytalanul kis különbség van. A minisztérium álláspontja az, hogy ez nemcsak azt jelenti,hogy a docens teljesértékü helyettese a professzornak távolléte esetén, hanem azt is, hogy a tudományos kutatás vonalán is eredményesen működött és működik. A közelmúltban bizonyos liberalizmus volt tapasztalható; a docensi állások betöltésénél, tehát most fel kell hivni a docensek figyelmét, hogy muiakájukkái, magatartásukkal érdemeljék ki ezt a magas fizetési fokozatot. Tudomásul szolgál.
