Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1955-1956, Szeged
1956. április 16., V. rendes ülés
- 5 -az ottani idősebb emberekhez alkalmazkodjék. Ez nem azon múlik, hogy eleve ellenséges magatartást tanúsítanak vele szemben, hanem az illető lép fel úgy, hogy lehetetlenné teszi a jó kapcsolat kialakulását. Valószínűleg az idős orvosok panasza ugyanennyi lenne a fiatal orvosokkal kapcsolatban. Mindenkinek meg kell próbálni valamit tenni, hogy helyét megtalálja élete kezdetén. Á gyakorlati oktatásra vonatkozó kifogásokkal kapcsolatban az a véleménye, hogy akik ilyen panaszokkal élnek, nem tanulták meg jól a medicinát. Annyira felületesen tanulnak, hogy mire kikerülnek, nem tudnak jóformán semmit a kapott anyagból s ezért nem tudnak elindulni, semmiféle rendszer nincs bennük. Fentiektől eltekintve, véleménye szerint természetesen a panaszok egyrésze olyan, ami valóban fennáll és orvoslásra vár. Dékán ismerteti távollevő Wal tner prof essz omak a fenti tárgysorozati pontra vonatkozó Írásbeli véleményét: "Tisztelt Egyetemi Tanács! Az O.Eü.Dolgozók Szakszervezete Elnökségének beszámolójához illetve az Elnökség javaslatához a következőket óhajtom megjegyezni. A Szakszervezeti elnökségi javaslat I.bekezdésében ez szerepel: "a munkába lépő fiatal orvosok munkájuk megkezdése előtt pár napos kiképzést kapjanak...” Célravezetőbbnek tartanám,“, ha a körzet orvosa mellé nyernének beosztást és közösen látnák el mindkét körzetet. Mindkét körzet orvosi ellátásáért a felelősséget ez idő alatt az idősebb orvos viselné. Ez az eljárás biztosítaná leginkább, ho^y nemcsak a legfontosabb adminisztrációs tennivalókról, hanem általában a körzeti orvosi teendőkről a legszükségesebb tájékoztatást a munkába lépő fiatal orvosok megszerezhessék. A II.bekezdés szerint a szakszervezeti elnökség célszerűnek tartaná, ha a fiatal orvosok önálló körzeti munkába csak két éves kórházban eltöltött idő után kerülnének. Bármilyen kívánatos ez, mostani körülményeink mellett ezt túlzott óhajnak kell minősítenünk. Egyelőre kevesebb előzetes kórházi szolgálati idővel is megelégedhetünk. A kórházi munka azonban nem pótolja az előzőleg vázolt követelményt, azt ugyanis, hogy az önálló körzeti munka előtt a fiatal orvos legalább egy hónapot egy tapasztalt körzeti kartárs mellett töltsön el. Kívánatosnak látnám, ha a szakszervezeti elnökségnek az Eü.Minisztériumhoz intézendő javaslata a körzeti orvosok továbbképzésére vonatkozóan kiegészítést nyerne. Az 1013/1956. /II.9./ sz. minisztertanácsi rendelet és a 130/1956.Eü.miniszteri utasítás örvendetes módon úgy rendelkezik, hogy a szervezett továbbképzésbe /egyes kivételektől eltekintve/ az ország minden orvosát be kell vonni. A továbbképzéssel kapcsolatos egyik legnehezebb feladat a körzeti orvosok továbbképzésének biztosítása. A körzeti orvosok helyettesítése jár ugyanis a legnagyobb nehézséggel. Kérem a Tanácsot, tegye mérlegelés tárgyává, hogy ne javasoliuk-e a következőt: A gyógyintézetek, köztük az egyetemi klinikák is, mozdítsák elő az orvosi továbbképzést azzal, hogy minden intézmény 10 orvosára számítva, evenként egy orvost ad egy hónapi időre terjedően arra a célra, a°gJ körzeti orvosok /vagy esetleg más orvos/ helyettesítését annak továbbképzési ideje alatt biztosítsák. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy az az intézet pl., amelynek 7-nél kevesebb, de
