Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1955-1956, Szeged
1956. április 16., V. rendes ülés
legalább 5 orvosa van, vagy évente 2 hétre, vagy két évenként 1 hónapra ad helyettest. Nagyobb orvoslétszámmal rendelkező inté-zeteknél a kiszámítás természetesen szintén ennek a tervnek alap-f ján történne. Nagyon lényegesnek tartanain, hogy az egyetemi oktatással kapcso- , latos tárgyalásoknál a körzeti orvosok véleményét ne csak meghallgassuk, hanem azt megfelelően értékeljük is. Végiül bátor vagyok javasolni, hogy tegyük ismét megfontolás tár- ! gyavá, hogy vájjon az államvizsga ténylegesén előmozdítja-e orvo-■ saink képzettségét. Amint már más alkalommal is kifejtettem, véle-í ményem szerint az orvosképzésre sokkal hasznosabb volna, ha a Vl.V évben a hallgatók a különböző osztályokon illetőleg klinikákon rendes beosztásban és teljes munkaidő alatt dolgoznának és a gya- ■ korlati ismeretek megszerzésétől az államvizsgára való készülés nem vonná el sem a figyelmüket, sem idejük egy részét." Petri tanár véleménye szerint bármilyen jó is az egyetemi oktatás*! nem^ tudja megadni azt a gyakorlatot, ami szükséges ahhoz, hogy ha . az illető odakerül a beteghez - a legjobb felkészültség ellenére : is - zavarba ne jöhessen. Pelveti a kérdést, nem volnar-e célszerűi . az a javaslat, hogy az oklevél elnyerése után egy évig minden fiatal orvos akár klinikán, akár kórházban működjék és csak azután kerülhessen ki falura* vagy körzetbe. Az egyetemi szorgalmi idő alatt nemigen tanitják, hogyan kell egy beteggel egyáltalán szóba—j állni. Szerinte elég orvosunk van ahhoz, hogy nem jelentene ez azn év kiesést a vidék ellátása szempontjából, ha államvizsga után a- ■ zónnal nem helyeznék ki a fiatalokat. ■Setényi tanár csatlakozik ahhoz,aiait Ivánovics professzor elmondofíp Azokban a fiatal orvosokban, akik nem tudnak beleilleszkedni az idősebb orvosi társadalomba nemcsak szakmai hiány, hanem magatar-[,« tásbeli, jellembeli hiány is kereshető. Mindez összefügg a tem-peramentum, alkalmazkodni tudás, széleskörű műveltség kérdésével is. Valóban hiány, hogy nem tanulnak egyes dolgokat, amelyek a gyekor—'latban szükségesek, mint pl. munkaképesség megállapitása stb. Ez a hiba kiküszöbölhető lenne azzal, ha a városi főorvos és a SZŰK egy hetes tanfolyam keretében előadná azokat az ismereteket, ame- ■ lyekre szükségük lehet. A recepturával kapcsolatban az a hiba, hogy előszeretettel használd nak kész necepteket, önállóan nem irnak receptet s igy az egyéni gyógyitás háttérbe szorul. Modern szereket szeretnek alkalmazni, de azt minden betegre egyformán alkalmazzák. Az uj gyógyszerek alkalmazása /ez természetesen nem vonatkozik a bevált penicillinre stb./ sem mindig jó, mert a legújabb nem mindig egyenlő a legjob- - bal. A jelentésből a továbbképzés gondolata hiányzik. A klinikák szive—6 sen megnyitják kapuikat a továbbképzésre jelentkezők előtt, de nem tudnak jönni, mert nem kapnak helyettest. Talán a Továbbképző <! Intézet fog megoldást találni ennek a kérdésnek rendezésére. Véle—s ménye szerint eppen a kórházi fiatal orvosi anyagot nem szabadna elejteni aspiránsképzés szempontjából, mert ezekben az emberekben lesz az aspirantura jövője. Egyetemünk feladatának is kell tekintse, hogy a körzetünkbe tartozó kórházakból kiemelje az aspiranturára szóba jöhető segéd és alorvosokat.
