Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1955-1956, Szeged
1956. április 16., V. rendes ülés
1. / A budapesti orvosok érintették ezt a kérdést, a jelenlegi fizetést igen kevésnek tartják, nyilvánvalóan vidéken nincs ilyen probléma, mert vidékiek részéről nem hozták fel. A vidékiek főleg a minisztériumnak a lakással kapcsolatos felületes igéreteit emlegették. Számosán vannak olyanok, akik vidéki lakás hiányában kénytelenek Pestről naponta komoly távolságokra utazni. Ebben a problémában kérték a minisztérium sürgős segitségét. 2. / A szakmai probléma már tágabb területű. A fiatal orvosok nagyrésze nem volt megelégedve az irányítással, legtöbben nem a kért szakra kerültek. Eelmerült a honvédség kérdése is,amelynél kifogásolták, hogy kényszerrel irányították oda őket s előfordult, hogy több fiatal orvos a züllés útjára került, sőt egy esetben öngyilkosság is történt e miatt. Felhozták a gyakorlati oktatás hiányosságait, ill. nem megfelelő módját az egyetemeken. Ezt a hiányosságot akkor vették észre, amikor kikerültek kórházakhoz és nem ismerték az adminisztratív természetű feladatokat. Ez a hiányosság még súlyosabb volt rendelőintézetekhez került orvosoknál. Javaslat hangzott el arra vonatkozólag, hogy a medikusokat ne csak a klinikákon oktassák, hanem a SZTK-ban is részesüljenek bizonyos korlátozott óraszámban oktatásban. Felmerült kifogásként az is, hogy előfordul olyan eset, amikor a beteg olyan panaszokat mond, amelyeket nem tudnak azonnal értékelni, mert az egyetemen ilyen jellegű oktatást nem kapnak. A gyógyszerrendeléssel sincsenek tisztában; ezzel kapcsolatban az volt a javaslatuk, hogy a klinikumoknál is térjenek ki a betegségek gyógyszeres vonatkozásaira. A továbbképzést illetőenrannak olyan helyek, ahol a fiatal orvosok nem tartják elég megfelelőnek vezető főorvosukat a továbbképzésük biztosítására. A tudományos munka kérdését is sokan említették. Erre sok helyen van lehetőség, de vannak olyan kórházak, ahol egyetlen feltétel sincs ehhez biztosítva. 3*/ Társadalmi szempontból főleg azt hozták fel, hogy a fiatal orvosokat a régi vidéki orvostársadalom nem hajlandó befogadni, egyedül vannak s igy természetesen elvágynak vidékről vissza az egyetemi székhelyre. Anyagi vonatkozásban a vidékiek meg vannak elégedve. Társadalmi es politikai munkát is végeznek egyrészt azért, mert az egyetemen is aktivan résztvettek ebben, másrészt, mert az illetékes szervek ezt meg is kivánják tőlük. A baj akkor kezdődik, amikor a fiatal orvos ezt a munkát komolyan is veszi, igen sokszor összeütközésbe kerül nem csak közvetlen főnökével, hanem magasabb főrumokkal is /pl. fálusi orvos befolyás a TSZ-ek szervezésébe/. Ilyenkor azután megindul a rágalom hadjárat, nem történik megfelelő vizsgálat a rendszerint a felsőbb fórumok is mindig annak adnak igazat, akivel éppen beszélnek. Földes dr. a fentiekben kivánt rövid kiegészitő tájékoztatót adni a szakszervezeti beszámolóhoz. Ivánovics tanár igen érdekesnek találta az elmondottakat. Számos olyan kérdés merült fel, ami a fiatal embernek örökös problémája volt. Most annyival könnyebb a helyzet, hogy a szocialista társadalom segiti őt pályáján megindulni, de vannak dolgok, amelyeket magának kell elintézni és megteremteni. Nagyon sok esetben a saját viselkedésén múlik az, hogy elszigetelten érzi magát egy községben pl., mert nincs meg a készsége^ ahhoz, hogy
