Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1955-1956, Szeged
1955. szeptember 26., I. rendes ülés
- 10 -Nagy Szilveszter a politikai gazdaságtan tanszék tanársegéde tolmácsolja a tanszéknek azt a véleményét, hogy az ideológiai tárgyak tanulása lemaradt a szaktárgyak mögött, A tanszék fiatal előadókkal dolgozik, akiknek nincsenek még megfelelő tapasztalataik, tehát komoly jelentősége van a szakprofesszorok befolyásának az ideológiai tárgyakat illetően is. Ezen a területen kérik a tanszékek segítségét. A legidőszerűbb probléma a jelenlegi IV.évesek hiányzása. Indokolatlanul hiányoznak, késnek az előadásokról, az anyagból egyáltalán nem készülnek fel. Ezeknek a hibáknak felszámolásához kéri a dékáni apparátus segitségét. Gubi min.osztályvezető előadja, felmerülhetett az a probléma, hogy miért látja a Párt 10 évvel a felszabadulás után ilyen tragikusnak a politikai és szakmai helyzetet. Az egyetemek azonkivül, hogy kulturális és tudományos központok voltak, mindig fontos szerepet játszottak az ország politikai arculatának kialakításában is, irányitó módon szóltak bele a társadalmi rendszer kialakításába. Ez a folyamat nálunk is megvolt, a feltűnő azonban az volt, hogy az utóbbi években ez a hatás csökkent. Kutatni kell annak okát, hogy a magyar egyetemi ifjúság bizonyos közömbösséget tanusit a társadalmi átalakulással szemben, úgy látják a dolgokat, mintha nem lenne nagy perspektíva előttük. Ha voltak is olyan tervezési hibák, amelyek erre talán okot Adtak volna, ezek semmiesetre sem vonhattak maguk után olyan visszavonulást, tespedtséget a hallgatóság körében. Elsősorban az ifjúság kellene, hogy lelkesedjék az uj, különböző mozgalmakért, mint pl. az 'ország iparositása, a mezőgazdaság fejlesztése stb. s ezektől mind távol marad. Felvetődött tehát, hogyan is állunk politikailag ezen a területen. Abban is látták a hibát, hogy nem történt meg az a társadalmi átalakulás az egyetemeken, mint más területen, különösen a vezető posztokban. A munkás-paraszt származású hallgatók nem érzik magukat eléggé otthon az egyetemeken, mert itt nem látja azt a változást, amit az ország más területein lát. Ezen a káderek bizonyos mozgatásával kell segiteni. Kiöregedett asszisztencia már nem alkalmas arra, hogy a mi_ifjuságunkat arra nevelje, amire az vár. A Dékán jól idézte Rákosi elvtárs szavait, nincs szó a régi értelmiségi rend mellőzéséről. Kéri és feladatként szögezi le a Párt, hogy a régi értelmiség egy tudatos káderkiválasztással oldja meg azt a feladatot, hogy az egyetem öszszetételében is tükrözze vissza azt a változást, amely egyéb társadalmi vonatkozásban megmutatkozott. Akkor egyetemi ifjúságunk megtalálja helyét egyetemeinken, fog tudni lelkesedni, fog tudni a Párt és a kormányzat irányzatát magáévátéve dolgozni. Mindezek eléréséhez természetesen számos feltételt kell biztosítani, többek között gondoskodni kell a leváltandó egyetemi oktatók elhelyezéséről, el kell érni, hogy az egyetemi oktató munka nagyobb megbecsülésben részesüljön /legalább,mint a tudományos munka/, dologi feltételek biztosításában is vannak tennivalók. Szükséges olyan oktatási terv kidolgozására, amely olyan próbára teszi a hallgatókat, amelyre valóban képesek. Ha az egyetem az oktatási rendben látja a fejlődés akadályát, úgy természetesen ezt is szóvá kell tenni.
