Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1955-1956, Szeged

1956. február 14., IV. rendes ülés

kás-paraszt 12, jeles rendű 150, ebből munkás-paraszt 54, jó rendű 273» ebből munkás-parászt 114 hallgató# Bár sajnos jelenleg nem tudunk összehasonlítást tenni a tavalyi helyzettel, mert teljesen újfajta statisztikai rendszert vezettek be az idén és igy nem ad összehasonlítási alapot. Azonban ez a kép magában is figyelmeztet bennünket arra, hogy még több peda^o-* giai segítséget adjunk - elsősorban munkás-paraszt származású hallgatóinknak. Itt kell emondanom, hogy a múlt héten a DISZ rendezésében megtartott? 5 napos DISZ vezetőképző tanfolyamon megkértek arra, hogy tolmácsoljam az orvostanhallgatók - idézem - "legmelegebb háláját és megbecsülését az anatómiai intézet minden egyes tagja részére, mert nagy szeretettel, még nagyott türelemmel foglalkoztak velük, amit soha nem fognak elfelejteni.11 A gyógyszerészhallgatók az ált.kémiai int.tagjainak gondos fáradtságos munkájáért mondtak köszönetét és kérték annak továbbítását.

Röviden kívánok foglalkozni a hallgatók magatartásával, tanulmányi fegyelmével és a vizsgákkal.

Legutolsó - decemberi - tanácsülésünkön beszámoltam a tanulmányi fegyelem alakulásáról* Erre most nem kivánok ismét visszatérni, csak annyival szeretném kiegészíteni, hogy feltétlenül a tanulmányi fegyelem javulását mutatja az a tény, hogy 1080 vizsgaköteles hallgató közül csak 67 nem jelent meg minden vizsgáján és ebből a 67-ből csupán 18 hallgatónak igazolatlan a meg nem jelenése.

Igen súlyos probléma a hallgatók emberi magatartása. Komoly igazság az amit a Katonai Tanszék jelentése leszögez, hopy feltétlenül az egységes ráhatás pedagógiai elvének kell érvényesülnie: nem elegendő és ezért nem lehet eredményes, ha csak egy vagy 2 tanszék az, amely következetesen megkívánja a fegyelmet, a tanszékek zöme pedig szó nélkül hagyja - sőt nem egyszer hallgatja - a fegyelmezetlenséget; Mi úgy látjuk, hogy hallgatóink sokkal tisztelettudóbbak - és nem véletlenül - a Katonai Tanszék előadóival szemben. Remélem, hogy a fentebb már emlitett DISZ tanfolyamon elhangzott ilyen irányú javaslatokkal a DISZ VB-a minél előbb fog érdemben foglalkozni és segit ezen javaslatok megvalósításában.

Tanulmányi Osztályunk mintegy 40 vizsgát látogatott meg elsősorban azzal a céllal, hogy a hallgatókat jobban megismerjük, érezzék, hogy az év legnehezebb időszakaiban is érdeklődünk, törődünk velük.

Az volt a tapasztalatunk, hogy 1-2 tanszéket kivévej igen nagy mértékben csökkent a vizsgadrukk, amit a tanszékek és a hallgatók szorosabb kapcsolatával magyarázunk.

A vizsgáztatás zömét egyetemünk asszisztenciája látta el, és probléma csak néhány helyen állott elő: igy pl. az élettani intézetnél, ahol az intézetvezető igen gyorsan intézkedett. Legtöbb panasz a felsőbb éves hallgatók részéről volt, akik elmondták, hogy mindkét belklinikán, nem egy hallgató feleleténél alkalmazták a következő megjegyzést: bár a felelet jeles, de miután mindenki nem kaphat jelest, igy csak jó.

Kb. hasonló problémák voltak a gyermekklinikán is. Előfordult az is, hogy "jó" jelzést kapott hallgató addig könyörgö tt, amig jegyét jelesre ki nem javították, mondván, hogy ez neki ösztöndíj szempontjából i^en fontos. Az előbbi eseteknél nem az a baj, hogy a belgyógyászati vizsgakövetelményeket felemelték - ez helyes. De ilyen magyarázatot fűzni hozzá - pedagógiailag igen hibás dolog.- 4 -