Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1955-1956, Szeged

1956. február 14., IV. rendes ülés

- 3 -tartja aggályosnak.

Miután a tanács a beszámolót elfogadta, Dékán köszönetét mond Krámli professzornak a referátum összeállításáért.

2./ Beszámoló az 1955/36•tanév I.félévi tanulmányi munkáról /különös tekintettel a Marxizmus-1 e ni ni zmus-, Poll tilsai gazdaságtan-,

Katonai Tanszék-, ‘Idegennyelvi'Lektorátus és a Diákotthonok munkájára/.

Előadó:, dr. Bar tők Istvánná adm. vezető az alábbiakban ismerteti referátumát: ' " V

"Tisztelt Tanácsülés!

Az 1955/36#tanév I.félévének tanulmányi munkájáról röviden az alábbiakban szeretnék beszámolni:

I.

|,r;('v _W'

f

Pártunk Központi Vezetőségének az egyetemekre vonatkozó határozata értelmében, ez évi I.rendes tanácsülésünk állásfoglalása alapján ebben az évben egyik fő célkitűzés volt, hogy tanszékeink fokozzák a hallgatók, elsősorban a munkás-paraszt származású hallgatók részére nyújtandó pedagógiai segitséget. Minden egyes tanszék elkészítette erre vonatkozó tervét, a tanszékek döntő többsége - kisebb-nagyobb hiányosságokkal - igyekezett is tervét megvalósítani. Számos lehetőséget biztosítottak a hallgatók részére a jobb, az alaposabb felkészüléshez, azonban a hallgatóknak nyújtott segitség döntő része módszertani jellegű volt, igen kevés még a tényleges tartalmi segitség. Kevés még az olyan tanszék, ahol az asszisztencia rendszeresen foglalkozna egyénileg a nehezebben boldoguló hallgatókkal. Köztudomású, hogy egyetemünk asszisztenciájának egy jelentős része szükséges rossz, nak tekinti az oktatásban való részvételt, igy nyilván nem is elég

kezdeményező a hallgatókkal való egyéni foglalkozást illetően. Felve- } < tődik a kérdés: vajjonr a 5 év óta fennálló elsősorban a jó oktatói munka elismerésére rendszeresitett premizálás miért nem eredményezte éppen az oktató munkának nagyobb mértékben való fellendülését. Bár kétségtelenül van fejlődés az elmúlt évhez viszonyítva, de úgy gondolom, hogy elsősorban egyetemi asszisztenciánk lelkesebb, gondosabb és bizony nem egyszer fáradtságosabb munkájával több eredményt tudtunk volna elérni. ^

Mert ha a rendes vizsgaidőszak végéig letett vizsgákat nézzük a következő érdekes statisztikai adatokat kapjuk:

Az orvos I.évf. 191 hallgatója közül mindössze csak egy a kitűnő ren- ! i dü,22 jeles, 62 jó, 41 közepes, 1 elégséges és 54 elégtelen rendű.

Ugyanakkor az évismétlőket leszámítva 178 szeptemberben felvett uj orvos elsőéves közül 43s érettségizett kitünően 45 pedig jelesen.

Úgy gondolom, hogy amellett, hogy egyes középiskolák gyengesége nyilvánvaló, csak egyedül ezzel nem lehet magyarázni ezeket a nagy eltéréseket. .A gyógysz. I.évf. 101 halig, között kitünőrendü nincs,

6 jeles, 42 jó, 32 közepes, 21 elégtelen rendű.

Ugyanakkor a szeptemberben felvett 88 hallgató közül 13 kitünően,

20 jelesen, 34 ÓOl érettségizett.

Vagy egy másik példa: 735 vizsgaköteles orvostanhallgató közül 331 munkás-paraszt származású. Kitűnő rendű lett.összesen 44, ebből mun-