Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1955-1956, Szeged
1955. szeptember 26., I. rendes ülés
- 5 -A káderfejlesztés kérdésében az az általános vélemény, bogy az egyetem többé-kevésbbé olyan intézménynek tekintendő, ahol az emberek kivétélnélkül megöregednek. Azt a körülményt, hogy látszólag véglegessé vált az asszisztencia állása a Munka Törvénykönyv szerint, a maga részéről szerencsétlennek tartotta. Ez többé kevésbbé azt is eredményezte, hogy egyesek úgy érezték, nincsenek függő viszonyban az intézet igazgatójával. Különösen áll ez abban az esetben, ha tudományos munkáról van szó. Utánpótlásról csak egyféleképeh lehet gondoskodni, hogyha avval a tanszékvezető törődik. Ha a szóbajöhető hallgatókkal a professzor is foglalkozik, beállítja őket kisebb kutató munkába, ami lelkesitőleg hat rájuk. A szakköröknek olyan körvonalazó ttságát, hogy mintüa valami iskola lenne, nem tartja szerencsésnek, mert a hallgatók között is sokszor az a véleménye, hogy itt még plusz gyakorlaton vannak, ^ontos, hogy a hallgató mielőbb érezze, hogy az intézethez tartozik és nem külső ember. Véleménye szerint a szakköröket minőségi vonatkozásban kell fejleszteni, a lemorzsolódást nem tartja veszedelmesnek. Az asszisztencia kicseréléséhez bizonyos irányelvekre is szükség van, hogy vájjon ez a terv csak minőséget, vagy bizonyos mennyiséget is jelent. Ismerni kellene, hogy mik lennének azok a kívánságok az Akadémia egészségügyi kormányzat és az ipar területéről, amelyek összefüggésben vannak az esetleges elhelyezésekkel. A III.évesek mikrobiológiai tematikája pontosan ki van alakitva. Közös tankönyvet is óhajtottak irni, azonban felmerül a kérdés, vájjon érdemes-e tankönyvet irni egyáltalán. Jelenleg rendelkezésre áll egy 5°0 oldalas jegyzet, amely magába foglalja mindazt, amit egy általános ormosnak mikrobiológiából tudni kell. Ennek az anyagnak csökkentése hiba volna. A vizsgáknál is azt tapasztalta,hogy aki megbukott, az utóvizsgán remek feleletet adott, tehát képes volt megtanulni az anyagot és véleménye szerint hibát követett volna el,, hogy könnyedébben birálja el a vizsgázók felkészültségét. Rávnay tanár a súlyponti tézisek megjelölését hiányolja és helyesnek tartaná ennek pótlását. Petri tanár rámutat arra, hogy a Központi Vezetőség határozata politikai természetű, tehát elsősorban eszerint kell a Tanácsnak is állást foglalni. Megdöbbentő megállapitásokat tartalmaz a Dékán ismertetése, amelyeket el kell fogadni, mert sajnos valóban fennállanak. Az a megdöbbentő, hogy a felszabadulás után 11 évvel ilyen helytálló ez a kritika, amely a valóságban azt jelenti, hogy az a társadalmi és politikai változás, amely a 11 év alatt nálunk lezajlott, az egyetem életét úgyszólván teljesen változatlanul hagyta. Nem arról van szó, mintha nem kellő jóakarattal és jószándékkal kezelték volna a dolgokat és nem arról van szó, hogy az egyetem konzervatív intézmény. Tény, hogy a lelki átalakulás sokkal lasabb folyamat, mint a technikai átalakulás. Az egyetemmel kapcsolatban nem elég számszerű követelméryeket felállítani, ezen belül jó hallgató-anyagra van szükség. A felvételek alkalmával tapasztalhattuk, hogy ném a legjobb anyag került ide, kisebb értékű aiyágból kell válogatni, ami megnehezíti már eleve a további munkát. Ezzel a kérdéssel nagyon komolyan kell foglalkozni. Egy elvi veszélyt lát, éspedig, véleménye szerint pusztán a származás ténye nem fogható fel úgy, hogy ez pusztán önmagában feltétlen jogcím legyen bizonyos előnyök megszerzésére. Ez veszélyes álláspont volna. Másfelől a hallgatók közötti szabad versenyt sem engedhetjük meS* igy mesterséges beavatkozással és támogatással kell segítenünk az arra rászorulókat. EZ nem jelentheti azonban azt, hogy a professzor tanuljon a hallgatók helyett. Időt kell biztosítani a
