Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1955-1956, Szeged
1956. május 9., I. rendkívüli ülés
- 2 -képen az egyetem kiket neveljen, mi legyen a célja az orvosképzésnek és erre a Párt Központi Vezetőségének és a Minisztériumnak közös állásfoglalásaképen jeg(ecesedett ki, hogy az egyetem általános gyakorló orvosokat képezzen ki. Az uj tantervnek tehát azt kell kihangsúlyozni, ami az általános orvosok szükségletét teszi. Ez természetesen nem egyszerű feladat, viszont óriási haladást jelent az eddigi reformokkal szemben, hogy az egyetem saját maga alakíthatja ki a reformot, abba illetéktelen befolyás nem érvényes! 1, A miniszter annak a reményének adott kifejezést, hogy a 4 egyetem fogja kidolgozni a tantervi reformot és a miniszter 11 áldását adhatja ráM. A reform kidolgozásának több útja van. Az egyik: az orvostudomány most igazán forradalmi módon fejlődik, a tananyag ennek következtében kétségtelenül egyre bővül, ezzel szemben nem vész el a tananyagból semmi, pedig lehetetlen, hogy bizonyos részek felese legessé ne válnának éppen a fejlődés következtében. Ezeket a részeket bátran ki lehet hagyni a tananyagból. Az előadásokban nem szükséges a tankönyv az utolsóig mindent leadni, annál fontosabb azokarea/Kiemelni, amelyeket a professzor az anyagból fontosnak tart, mivel a hallgató magától nem' tudja megállapítani, melyek azok a fejezetek, amelyek a szakma szempontjából fontosak, az életben mit tud legjobban hasznosítani. Pontos, hogy az elméleti tárgyakból annyit kapjanak, amennyire később a klinikumok megértéséhez és gyakorlásához szükségük lesz. Pehát úgy is fel lehetne fogni, hogy a IV.-V. év anyaga dönti el, hogy az'I. és II.évben mit tanítsunk. A minisztériumi jegyzőkönyvben lefektetett dolgok nem határozatok, csupán javaslatok, amelyek felett elsősorban a profeszszorok döntenek. Ezért van szükség egy-egy évfolyamot oktató professzorokból álló bizottságok munkájára, amelyben egy-vagy több magasabb évfolyamot oktató professzor is rész tvenne - és közösen kialakítanának egy álláspontot a szükséges anyag* szempontjából. K másik ut a koordináció. Erre már sokféle próbálkozás történt, főbbek között javaslat az is, hogy a kis tárgyak oktatása a nagy tárgyak keretében történjék. Kern arról van szó, hogy az u.n. "kis tanszékeket” meg akarják szüntetni, csak arrél, hogy a tanszék külön kollégiumot né tartson. A legtöbb kis tár^y előadója túlméretezi az anyagot, mert a saját szempontjából főtárgynak tekinti; a jövőben a nagy tárgy professzora szabná meg az anyagot, a tanszék megmaradna, sőt bizonyos fokig tudományos munkára még jobban be lehetne állitani? a vizsgáztatást pedig az egy szakmák professzorai megosztva végeznék. Az is felmerült, hogy miért van szükség ezekre a csökkentésekre. A túlterhelés nemcsak a magas óraszámban mutatkozik. A hallgatóknak szabad időt kell biztosítani ahhoz, hogy gondolkodhassanak azon, amit hallottak. Időt kell biztosítani a hallgatók általános műveltségének emelésére, hiszen az orvosnak kell a legszélesebbkörü műveltségűnek lenni annál is inkább, mivel a gyakorlatban mindenféle emberrel összetalálkozik ésmagasfoku eletszemlélet nélkül nem tudja a szükséges kooperációt megteremtene a beteggel. Azt is lehetővé kell tenni, hogy sportolhasson, szabadban legyen a hallgató. Pehát a szűk szakmai szempontokon túl .. kell nézni, amikor ezt a kérdést tárgyaljuk. Felmerült az is, hogy ugyanakkor, amikor redukálni akarunk,felmer ülnek újabb szükségletek újabb kollégiumok formájában,mint pl. az orvosi adminisztráció. Ezen a téren valóban hiányos az egyetemi oktatás, de véleménye szerint nem kellene külön kollégiumnak felvenni, hanem a Vi.--évben 2 hetes tanfolyamot kellene mm I
