Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1954-1955, Szeged
1955. március 31., VII. rendes ülés
a gyógyszerek hatásmechanizmusának, dosisainak és a receptirás elemeinek ismertetése. A gyakorlati gyógyszer-rendelést és receptirast a hallgatóknak a klinikai tárgyakkal /elsősorban a belgyógyászat és gyermekgyógyászat oktatásával kapcsolatban/ kell megtanulniok, A gyógyszer-rendelés és receptirást tehát be kell iktatni a klinikai gyakorlatok tematikájába, A belgyógyászati propedeütika gyakorlati oktatásával kapcsolatban Czoniczer professzor elmondja, hogy ez a tárgy etekintetben különleges helyet foglal el, amennyiben átmenetet képez az elméleti és a gyakorlati tárgyak között: tárgya szerint ugyan tisztán gyakorlati, viszont eppen úgy methodikai kérdésekkel kell foglalkoznia, mint az élettani vagy a kórélettani gyakorlatoknak es zárt tematikája van. Éppen ezért a belgyógyászati propedeütika oktatási methodikájával némileg külön kellene foglalkozni, Általában hiba az - és ezt feljegyzésében Batizfalvy ! professzor is hangsúlyozza - hogy a klinikai tárgyak gyakorlatának nincs olyan meghatározott pontos menetrendje, mint az elméletieknek. Egyes klinikai tárgyakra vonatkozólag /pl, a belgyógyászat IV-V. éves gyakorlataira/ ilyen pontos methodika nem is dolgozható ki. Ezzel szemben szükségesnek tartja Czoniczer professzor a belgyógyászati propedeutikában egy teljesen kötött, előre meghatározott tematikának és methodikának a kidolgozását. A szegedi II.Belklinikán ez meg is történt, amenynyiben a gyakorlatok anyagát 25 gyakorlati órára felosztva előre elkészítettük. Az egyes gyakorlati órák sillabusza tartalmazza az elvégzendő gyakorlatok felsorolását és azok methodiká-; ját, felsorolja a hallgatók által elvégzendő feladatokat és útmutatást ad az oktatás módszereire vonatkozólag is. Ennek a 20-50 'soros sillabusznak 1-1 példányát mind a vezető tanársegé-; dek, mind a DISZ csoportvezetők a gyakorlat előtti héten megkapják. Különleges helyet foglal el a belgyógyászati és sebészeti propedeütika gyakorlati oktatása abban a tekintetben is, hogy a hallgató itt találkázik először személyesen a beteggel, és ez alkalommal kell bevezetnünk a beteggel való érintkezés elemeibe, megtani tanunk, miként kell a beteggel beszélnie, hogy abban ne keltsen felesleges félelmet és hogy elnyerje bizalmát. A belgyógyászati propedeütika gyakorlati oktatására vonatkozólag hosszabb feljegyzést készítettem, melynek felolvasásával nem szeretném a Tanács idejét igénybevenni. A feljegyzést át fogom adni Dékán Urnák azzal a kéréssel, hogy az Eü.Minisztérium illetékes osztályához juttassa el. Czoniczer professzor ehelyütt emliti fel azt a nehézséget - ami nyilván nem a II.Belklinikára izolált jelenség - hogy a klinikáikon gyakran nem áll rendelkezésre az a beteganyag, cmelyre a gyakorlatokon szükség volna. Ezzel a nehézséggel Eovaics dr. es Kazár dr. közleménye is behatóan foglalkozik és keresi a probléma megoldásának módját. A bizottság úgy véli, hogy sem a gyakorlatoknak közkórházban való tartása, sem az Sz.T.K.rendelések bevonása az oktatásba nem jelent járható utat. Egyrészt a közkórházak alorvosi kara nem eléggé jártas az oktatásban, másrészt az Sz.T.K. ambulanciák beteganyaga nem használható fel, mert ezeket a betegeket az oktatószemélyzet akkor látja először és igy demonstrálásra nem alkalmasak, másrészt a rendelésen megjelenő betegeket lehetetlen volna 5 órán át visszatartani azon célból, hogy rajtuk a hallgatók gyakorlatokat vé- «!■ gezzenek. Czoniczer professzor megoldásként javasolja, hogy a klinikák tartsanak fenn szoros kapcsolatot a közkórházakkal és kérjenek át tőlük olyan fekvő betegeket, akiknek demonstrálására a legközelebbi gyakorlaton szükség lesz. A segítésnek egy másik módja az volna, ha a klinika a városból kérne be ,a gyakorlatok idejére olyan betegeket, akikre okta-
