Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1954-1955, Szeged

1955. március 31., VII. rendes ülés

tás céljából szüksége van és akik már régebben feküdtek bent a klinikán. Ilymódon lehetséges volna pl* a léptumor demonstrálására és tapintására, chronicus leukaemiában szenvedőket, diastoles zörej demonstrálására, olyan aorta insufficientiában szenvedőket bekérni, kiket a klinika a város lakosságából nyilvántart, -őzt a megoldást nagyban akadályozza a tancélos keret szűk volta, A bizottság éppen ezért ehelyütt is rámutat a tancélos keret leszállításának káros voltára és kéri a Dékán Urat, hogy továbbítsa a Minisztérium felé a kar abbeli kérelmét, hogy a régi tancélos keretet állitsa vissza.

Az I.Belklinikát képviselő Benkő docens hangsúlyozza, hogy a 15 DISZ csoport részére nem áll elegendő szakképzett orvosi oktatókáder rendelkezésre; a heti 3 órai belgyógyászati gyakorlatot kevésnek tartja, viszont nem helyesli, hogy a hallgatóknak és az oktatóknak a 3 érát egyfolytában kell abszolválniok, mert ez nagyon fárasztó*

Waltner professzornak csupán az a megjegyzése, hogy kívánatosnak tartja, hogy a gyógyszer-rendelést és receptirást a klinikán oktassák. A visszakérdezési rendszert helyesli ugyan, de nem tartja szükségesnek a gyakorlatokon való osztályozást, mert a gyakorlatvezető tanársegédnek a félév végére amúgy is minden hallgatót személyesen kell ismernie és tisztában kell lennie annak képességeivel.

A távollevő Datizfalvy professzor Írásban beadott feljegyzését idemellékelem és abból kiemelem azokat a részleteket, melyekkel a bizottság egyetért:

Hangsúlyozza Batizfalvy professzor, hogy a klinikai tárgyak gyakorlati oktatása még nem kristályosodott ki és szükségesnek tartja, hogy ezek anyagát az egyes szakmák vezető tanárai megbeszéljék és egységes nézőpont szerint kidolgozzák.

Szükségesnek tartja, hogy a VI. évesek ^gyakorlati oktatását- is tervszerűvé tegyék.

Az ellenőrzés /visszakérdezés/ tekintetében a bizottság tagjainak egyöntetű véleménye az, hogy arra szükség van. Általában a hetenkénti, tehát kis anyag visszakérdezését tartják célravezetőnek. Egyedül a Kórbonctani Intézetben a szokásos nagyobb, zárt anyagrészlet havonkénti ill. 2 havonkénti kisvizsgaszerü visszakérdezése.

Czoniczer professzor megjegyzi, hogy amennyiben ez a kórbonc tan oktatása szempontjából helyes volna is, a többi tárgyak szempontjából hátrányos, mert a hallgatók kisvizsgára készülés ürügyével vagy okából nem készülnek folyamatosan a gyakorlatokra és igy ez a rendszer akadálya más tárgyak folyamatos tanulásának.

A gyakorlati jegyet a bizottság tagjai általában helyeslik, csak ott tartják feleslegesnek /pl. kórbonctanon/ ahol kötelező kolloqmium is van és ahol a gyakorlat ellenőrzésének anyaga nem választható el szigorúan a kolloquium anyagától. Ily módon az történik, hogy ugyanabból az anyagból ill. tárgykörből kétszer kap a hallgató osztályzatot. Az általános vélemény azonban az, hogy a gyakorlatok osztályozása és a gyakorlati jegy fenntartandó, mert animálólag hat a hallgatókra.

A kórházi -gyakorlat tervezett rendszerét mindenki helyesli. Czoniczer professzor kiemeli, hogy a III.év után belosztályon töltendő gyakorlati hónap szerencsésen egésziti ki a propedeutikai gyakorlatokat, mert itt a hallgatók pótolhatják azt, amire a gyakorlatodon beteghiány miatt nem volt alkalmuk. Természetesen aggályos, hogy egyes kórházakban a hallgatóknak nem lesz megfelelő oktató vezetője. Ennek korrigálására valóban szerencsés ötlet a cikkben felvetett orvoscsere, melynek folyamán egy oktató-tanársegéd menne