Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1954-1955, Szeged
1955. március 31., VII. rendes ülés
marad rendelkezésére* Ormos Pál dr. a Kórbonctani Intézet megbízottja a gyakorlati oktatásban a boncolási gyakorlatokat tartja a leglényegesebbnek, de ezek jól kiképzett oktató személyzet és elsősorban elegendő helyiség hiányában nem történhetnek olyan mértékben és fokon, mint az kívánatos volna. Karády professzor a kórélettan gyakorlati oktatásában a szervek kóros működésének bemutatására /pl. Goldblatt vese/ fekteti a fősulyt és a kislaboratóriumi eljárások begyakorlását nem tartja a Kórélettani Intézet feladatának. Ezzel kapcsolatban felmerül az a már régen hangoztatott hiba, hogy a kislaboratóriumi vizsgálatokat /vizelet, köpet, székletvizsgálat/ a hallgatók sehol sem sajátítják el alaposan. Egyes ilyen vizsgálatok bemutatása szerepel ugyan az élettani oktatás tematikájában, de egyrészt nem az összes rutinvizsgálatok, másrészt az élettani gyakorlatok keretében bemutatott vizsgálatok methodikáját a hallgatok hamarosan elfelejtik és igy a szigorlók gyakran nem képesek a legegyszerűbb kislaboratóriumi vizsgalatok elvégéésére. Általános az a vélemény, hogy a laboratóriumi vizsgálatok módszerét nem elméleti intézetben, hanem klinikákon a betegvizsgálattal kapcsolatban kellene elsajátítani. Erre szolgálna egyrészt a III.és IY.évesek kórházi gyakorlata, másrészt a VI.évesek szigorlatot megelőző gyakorlati hónapjai, de ezek a "teizsgálatok itt sem szerepelnek jól körülirtan a tematikában.Látva ezt a hiányt, a II.Belklinika a belgyógyászati propedeutika oktatásával kapcsolatban bemutatja a legfontosabb kislaboratóriumi vizs gálátokat, de laboratóriumi helyiség hiányában ezek alapos begyakorlására a klinikán nincs mód. Czoniczer professzor véleménye szerint a vizelet, széklet stb. vizsgálatnak a belgyógyászati propedeu tika gyakorlatának tematikájában kellene szerepelnie és a II.Belklinika szívesen is vállalja ezt a munkát, ha megfelelő laboratóriuj helyiség fog rendelkezésre állni. Ugyancsak a propedeutika oktatásával kapcsolatban mutatunk be néhány funkcionális próbát pl. a vénásnyomás mérését, a keringési idő meghatározását. Karády profesz szór véleménye szerint ezeknek a bemutatását a Kórélettani Intézetnek kell átvennie, ha a gyakorlati oktatáshoz szükséges betegágyak rendelkezésre fognak állni. Kanyó professzor az idemellékelt feljegyzésben tette meg megjegyzéseit, melyeknek lényege a következő: Helyesnek tartaná, ha a Közegészségtan oktatását a IV.évről az V. évre vinnék át és a kötelező gyakorlati hónapot a hallgatók a VI. évben abszolválnák. Ezáltal elkerülhető lenne a hallgatók torlódása a kijelölt intézetekben. A 4 egyetem érdekelt tanszékeinek bevonásával olyan értekezlet összehívását javasolja, Mely az orvostanhallgatók közegészségtani oktatásával foglalkoznék. Hasonló értekezlet foglalkozott az elmúlt évben a gyógyszerész-hallgatók közegészségtani oktatásával. Di'rner Zoltán docens felveti az ápolástan kérdését, mely véleménye szerint seholsem szerepel a tematikában. Czoniczer professzor válaszából kitűnik, hogy az ápolástan elemei képezik a belgyógyászati propedeutikai gyakorlatok első 3 órájának anyagát, amit a főápolónő és az osztályos ápolónők adnak elő, ill. mutatnak be a hallgatóknak a csoportvezető orvos jelenlétében. Ugyancsak ehelyütt merül fel a receptirás ill.. gyógyszerrendelés kérdése. A Módszertani Bizottság tagjai teljes mértékben egyetértenek Kovacsics dr. és Kazár dr. cikkének azzal a megállapításával, hogy e téren súlyos hiányok vannak: a hallgatók nagy többsége a zárószigorlatokon sem ismeri a gyógyszer-rendelés és receptirás elemeit. Az a vélemény alakul ki, hogy ebben nem a gyógyszertan oktatási methodikája a hibás; a gyógyszertan oktatásának fő célja:
