Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1953-1954, Szeged
1954. május 28., IX. rendes ülés
- 8 -saját osztályukon meg kell valósítani ok. Amennyiben az ápolás nívója és az ápolónők munkájának minősége a klinikánkon nem volna kiemelkedően magas színvonalú, ez nemcsak az ápolás, hanem az oktatás és a tudományos munka rovására is menne. Mindez kétségtelenné teszi, hogy a klinikai középkáderek lényegesen többrétű és magasabb minőségű munkát végeznek mint a közkórháziak, Ennek megfelelően jogosnak látszik az a kívánságuk, hog^ magasabb dotációban részesüljenek,,Az az "egyenlősdi" mely az ápolónők fizetése terén érvényesül, egyúttal arra is vezet, hogy ebben a statusban óriási és fluktuáció, az ápolónők igyekeznek közkórházakban elhelyezkédni, mert nem hajlandók a nehezebb és felelősségteljesebb munkát azonos dotációért vállalni. Ez az elszivárgás és az ápolónők állandó cseréje még jobban nehezíti az ápolás színvonalának megtartását, a nívós oktató és kutatómunkát , A szegedi Orvostudományi Egyetem tanácsa az uj egyetemi statumok tervének kidolgozásakor ajánlotta, hogy a klinikai dolgozók részére állapittassék meg egy különleges kulcsszám, magasabb dotációval, ezek szerint a "klinikai ápolónő" és "klinikai műtősnő" stb. más kulcsszámon szerepelnének és magasabb dotációban részesülnének, mint a "kórházi ápolónő" és "kórházi műtősnő". Sérelmesnek tartják a klinikai orvosok is azt a bérfeszültséget, iaely az uj fizetésrendezés következtében a klinikai és közkórházi ^orvosok között keletkezett. A fizetésrendezés következtében a közkórházi segédorvos magasabb dotációban részesül, mint a klinikai gyakornok, a közkórházi alorvos magasabban, mint a klinikai tanársegéd. A klinikai orvosok úgy vélik, semminemű bizonyításra nem szorul az, hogy a klinikai tanársegéd nehezebb9 felelősségteljesebb és többrétű munkát végez, mint a közkórházi alorvos, A klinikai tanársegédek, akik között vannak igen magas qualifi-é kációju, komoly tudományos munkássággal biró orvosok, magukranézve sérelmesnek tartják ezt a fizetésrendezést, mely őket anyagilag és erkölcsileg is - a különben nagyrabecsült - közkórházi alorvosi kar nívója alá helyezi. A közkórházi alorvos - mégha a klinikai pótdijat számításba vesszük is ó nagy általánosságban 200 Et-al magasabba dotációban részesül, mint a klinikai tanárisegéd. Ez természetesen megnehezíti a klinikai káderek utánpótlását és orvosi téren is elszivárgást fog eredményezni a klinikákról a közkórházak felé. Klinikán ezután csak az az orvos óhajt majd dolgozni, aki az oktatás és tudományos munka iránt érzett nagy vonzalma és lelkesedése következtében hajlandó anyagilag hátrányos helyzetbe kerülni. Ez viszont azt jelenti, hogy a kormányzat anyagi megtorlással sújtja azokat, akiket ez a buzgalom füt"és akik a legnagyobb mértékben óhajtanak résztvenni a szocializmus építésében. A klinikai orvosok körében kialakult hangulat alapján az a véleményünk, hogy a klinikai orvosok hátrányara fennálló bérfeszültséget korrigálni kellene éspedig olymódon, hogy^ a klinikai gyakornok fizetése a közkórházi segédorvoséval, a klinikai tanársegéd fizetése a közkórházi alorvos fizetésével egyenlő legyen. A továbbra is fenntartandó klinikai pótlék pedig éppen annak a különbségnek honorálására szolgálna, mely a klinikai orvos sokrétű működése és a közkórházi orvos pusztán gyógyító működése között f ennáll. A fentiekben foglaltuk össze az egészségügyi dolgozók spontán vélemény-megnyilvánulása alapján a fizetésrendezés azon pontjait, melyeket a dolgozók sérelmesnek tartanak és melyeket mi is korrigálandónak tartunk." • Korpássy tanár az alábbi megjegyzést fűzi x Ozoniczer tanár bead\
