Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1953-1954, Szeged
1954. május 28., IX. rendes ülés
-7 -igénnyel, a jövőre nézve pedig fenti célra tartalék készlet biztosítását fogjuk kérni a minisztériumtól* Tudomásul szolgál# 4./ Dékán bejelenti, hogy több oldalról felmerült az a kivánság, hogy egyetemünk könyvtáré.ban tanácsadó- és figyelő-dokumentációs szolgálat szerveztessék#,Könyvtárunk vezetőjének jelentése szerint a tanácsadói munkakör kiépítésével több hazai könyvtár foglalkozik és a szükségességét sok szakértő elismeri# Ezzel kapcsolatban Dékán a Tanácsnak a következő 'javaslatot teszi: Mondja ki Tanácsunk ennek az állásnak szükségességét és betöltésére dr.Veress Elemér nyug.egyetemi tanárt terjessze fel a Minisztériumba. tr A 'fanács a javaslat értelmében határo z * 5#/'Dékán felkéri Czoniczer tanárt, hogy az egészségügyi dolgozék fizetésrendezésével kapcsolatban összeállított elaborátumot ismertesse# ’ Czoniczer tanár referátumával kapcsolatban elhangzott vita eredményeképen a Tanács az alábbi szívegü elaborátum felterjesztését határozza el: nAz egészségügyi dolgozók fizetésrendezésének hire természetesen osztatlan örömet okozott a dolgozék körében. A fizetésrendezésben mindenki a komiányprogramm tervszerű keresztülvitelének egyik jelét látja, amely az életnivó további emelkedéséhez fog vezetni. A tervezet részleteire vonatkozólag azonban nem ilyen egyöntetűen kedvező a vélemény. Mindenekelőtt bizonyos ellenhatást váltott ki, hogy a dotációk legkevésbbé az alsó káderek kulcsszámainál javultak, tehát azoknál, kiknek szerény fizetése leginkább rászorult volna a rendezésre# Ilymódon azok, akik a rendezéstől - jogosan - a legtöbé bet várták, a legkevesebbet kapták. Egy másik nem kevésbbé sérelmés pontnak tartják a dolgozók, hogy a rendezés következtében a klinikák középkáderei, de különösképen orvoskáderei hátrányos helyzetbe kerültek a kórházi dolgozókkal szemben. Az alsó és középkáderek a tervezet szerint ugyan azonos dotációban részesülnek klinikán és közkórliázban, de a klinikai dolgozók hátránya mégis kétségtelen, minthogy elfoglaltságuk sokrétűbb, munkájuk nehezebb, felelősségteljesebb. A klinikai közép és alsókáderek ugyanis közvetve és közvetlenül résztvesznek az oktató és kutatómunkában is. ezáltal elfoglaltságuk nagyobb mint a kórháziaké, ezt 8 óra alatt elvégezni képtelenek ás igy kénytelenek munkaidőn túl dolgozni, aminek a dotációjára viszont a túlórakeret szűkössége következtében nincsen mindig mód. Ezenfelül a klinikai ápolónők munkája minőségileg sem hasonlitható össze a kórháziakéval: lázmérés, testsulymérés, vizeletmérés, különböző váladékok gyűjtése lényegesen gyakrabban történik a klinikán mint közkórházban, a funkciós próbák /vércukorgörbe, duodenum szondázás/ - melyben az ápolónők komoly segítséget nyújtanak - lényegesen gyakori ab báli, a lázlapok bejegyzésének precízebben kell történnie. A beteg előkészítése előadási bemutatásra, tudományos kísérletekhez nagyobb szakképzettséget követel. A klinikán az ápolásnak mintaszerűnek kell lennie. Ide járnak gyakorlatra a tanulóéves kisnővérek, itt sajátítják el az ápolás elemeit az orvostanhallgatók# Az orvostanhallgatóknak a klinikán kell megismerniük a mintaszerű ápolást, melyet majdnem saját körzetükben,
