Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1952-1953, Szeged

1952.október 31., II. rendes ülés

- 13 -hogy szívességet tesznek tanulásukkal népi demokráciánknak, vagy azt gondolják, hogy mert munkás-paraszt származásúak.igyekezet néltehetségek

felkarolásáról van

kül is lesz belőlük valami. Az átlagos szól.

A DISZ és a Tanulmányi osztály eddig is szokat tett és az aktivitásának a fokozásával még jobb eredmények várhatók elsősorban a tudományos körökbe való irányítás területén. Azonban a perspektíva adása, a tudományos munka iránti érdeklődés és kedv felkeltése igazán az előadásokon, a tudományos körökben és a gyakorlatok alatt történik. A tanszemélyzet akkor végez jó oktató munkát, ha a munkás-paraszt származású hallgatókat különös figyelemmel kiséri, ha felfigyel a megtorpanásokra s elkedvetleneaésekre és ahol kell az önbizalmat növeli, Ehhez természetesen szükséges az, hogy a tanszékeknek álljon rendelkezésre egy kimutatás, a paraszt-munkás és értelmiségi származású hallgatókról. A jó pedagógus a zárkózottabb hallgatókhoz is közelebb férkőzhet és egy-egy beszélgetésben sok olyan szempontot adhat, amelyeket a munkás-paraszt hallgató a családi körben nem kaphatott meg.

Abból a célból, hogy hallgatóinkban a szocialista embernek olyan jellemvonásait, mint a fegyelmezettség, kötelességtudás,* áldozatkészség, helytállás a nehézségekkel szemben, becsületesség, tudásvágy, stb. mi is hatásosan segítsünk kifejleszteni, szükséges, hogy tanszékeink közelebb kerüljenek a diákokhoz. Még mindig nagy a távolság a professzor és a hallgatóság között. Ez különösen az egyféléves tárgyaknál érezhető, ahol a heti kétórás előadáson a professzor meg sem ismerheti a hallgatóit. De mindenütt nagy segítséget jelentene, ha a tudományos körök, vagy a gyakorlatok vezetői az arra érdemes vagy buzdításra szoruló munkás-paraszt fiatalok közül három-négyet -nagyobb időközökben - a professzorhoz vinné rövid beszélgetésre. Vannak tanszékek, ahol ilyesféle kapcsolat már van, ha eddig nem is ilyen célkitűzéssel, üzen az utón elősegíthetjük egy megfelelőbb szociális összetételű utánpótlás kialakulását, nemcsak az egyetem, hanem minden vezető orvosi állás számára.

Szorgalmaznunk kell, hogy a Diákotthonok férőhelyeit sürgősen olyan mértékben szaporíthassuk, hogy a hallgatóság többsége ott elhelyezhető legyen. A szocialista nevelés csak igy biztosítható, és csak igy küszöbölbetők ki bizonyos nem kívánatos befolyások. A professzori kar. és a hallgatóság között a hivatalos érintkezésen kívül úgyszólván semmi kapcsolat sincs. Az egy ilyen kis egyetemi városban, mint Szeged annyira egészségtelen állapot, hogy megjavítására sürgősen törekednünk kell. Erre alkalmasnak találnám azt a már régebben is felmerült gondolatot, hogy a professzorok időnként látogassák meg hallgatóikat sz otthonukban, az internátusbán. Az nem lenne terhes■feladat, hiszen egy professzorra félévenkint, vagy talán még nagyobb időközökben egyszer kerülne a sor. A látogatási sorrendet a Dékáni divatai állítaná-össze.

A hallgatóság általános müvekeégének az emelése égetően szükséges volna. A DISZ tegyen további erőfeszítéseket, elsősorban abban az irányban, hogy a művészetek, irodalom, stb.iránti érdeklődésben se maradjanak le, különösen azok, akiknél erre gyermekkoruk kevés lehetőséget nyújtott.

Ismeretes, hogy hallgatóságunk magatartásában erkölcsi téren is komoly hiányosságok tapasztalhatók. Az Agyétemi Pártbizottság erélyes kézzel igyekszik megjavítani ifjúságunknak a leányokhoz és a családhoz való viszonyát, azonban az eredménnyel még nem lehetünk teljesen megelégedve. Ezt a rendkívül nehéz kérdést még bonyolultabbá teszi az a körülmény, hogy általában nem helyeselhetjük az egyete íi hallgató-korban kötött házasságokat, mert az a tapasztalat, hogy ez a tanulás és a kutatómunka kerékkötője. Egyetemünkön^ is feltűnően sok a korai házasság és talán alkalmat kellene találnunk arra, hogy ennek hátrányait ifjúságunkkal valamilyen módon tudatosítsuk.' Számíthatunk azonban arra, hogy hallgatóságunk-