Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1952-1953, Szeged
1952.október 31., II. rendes ülés
- 12 -Minden szjaktargy alkalmas arra, — ha azt a dialektikus niatspializmus szilemében tanítjuk, — hogy szocialista hazafisag szellemében neveljük a hallgatókat, ha leleplezzük az idealista, bunzsoá elméleteket, ha rámutatunk a Szovjet tudomány és nép demokráciánk ered ményeire, ha bemutatjuk, hogy az imperializmus hogyan zülleszti le a tudományt. Egyébként^az egyes tudományágak fejlődésének is érdeke, az erősebb ideológiai harc, a burzsoá ideológia maradványai ellen. Biztosak lehetünk abban, hogy a diákok politikai öntudatának növekedésével egyenes arányban fog javulni tanulmányi fegyelmük és tanulmányuk színvonala is.-á beszámolóban felsorolt hibák egyetemünk ifjúságában is fellelhetők. A munkafegyelem terén még nem tettünk eleget. A professzorok és a tansegédszemélyzet legyen segítségére a DISZ-nek abban, hogy egyetemünkön megvalósuljon az a légkör, amelyben szégyen az elkésés, a hiányzás, a nemtanulás, ^sak adminisztrációval harcolni a fegyelmezetlenség ellen nem elég, mert az politikai kérdés is. A tanszékek bizonyos mértékig felelősek a tanulmányi eredmények, a bukások és lemorzsolódások tekintetében. Különösen fontos politikai és^pedagógiai kérdés, az első évre kerülő szakérettségisekkel való^foglalkozás. A nagyszámú és viszonylag gyengébb tanulmányi előképzettséggel rendelkező diákság bekerülése I.évfolyamra jelentős problémát okoz az első évesek tanszékeinek. A Tudományegyetem ^kektori Hivatala szives volt rendelkezésemre bocsátani Szalay és Kecskeméty pályázatának rövid ismertetését: "Az elsőéves hallgatókkal való foglalkozás módszereiről". Úgy látom azonban, hogy az abban foglaltak nagyobb része a mi különleges viszonyaink mellett nem értékesíthető, vagy már ismert dolog és egyetemünknek külön kell foglalkoznia az első évesek oktatásának speciális módszertani kérdéseivel, különös figyelemmel a szakérettségisekre. A legutóbbi Tanácsülésünkön a Párt képviselője általánosságban tájékoztatott bennünket arról, hogy az intézetekben és klinikákon a tudományos utánpótlás szociális összetétele rossz, továbbá, hogy ez az összetétel az I.éves hallgatók közt is még messze elmarad a kívánalmaktól. Felmerül a kérdés, hogy mindaz, amit eddig tettünk, elegendő-e ahhoz, hogy a munkás, paraszt és értelmiségi származásúak, jobban érvényesüljenek a tudományos utánpótlásban. Minden intézet és klinika vezetőbe a megüresedő állásokat természetszerűleg olyan fiatallal kivanja betölteni,aki a kutató munkára való rátermettségéről már bizonyságot tett, illetőleg akiről ez a bizonyitvány alapján feltehető. Az intézet vezetőjének mindenképpen ez a kötelessége. A tennivalónk az, hogy ilyen munkás és paraszt származású fiatalság rendelkezésre álljon. Ezt a célt szolgálják a helyesen megszervezett tudományos körök. Ezzel kapcsolatban azonban figyelembe kell venni azt a tényt,hogy a munkás-paraszt származású hallgatók egy része nem jelentkezett vagy nehezen volt rábeszélhető a körbe való jelentkezésre. Mi lehet ennek az oka? Sok esetben arról lehet szó£, hogy a munkás és paraszt származású hallgató nem látja a tanulás, az orvosi pálya perspektíváját. Kehéz körülmények között végezte a középiskolát es az oklevél megszerzése minden vágyát tökéletesen kielégíti, mert úgy érzi, hogy az oklevéllel kiemelkedik azok közül árviszonyok közül, amelyekben szülei és testvérei élnek. Kern látják az orvosi pálya, a kutatás sokféle lehetőségét, szépségeit, vagy túl messzinek, elérhetetlennek látja a célt. Ezen a ponton az értelmiségi és egyéb származásúak egy része bizonyos előnyben van. A gyakran tapasztalható egykedvűség, kedvetlenség okaként gátlások is szerepelhetnek, esetleg apróbb sikertelenséggel kapcsolatos kisebbségi érzés. Itt elsősorban nem a kivételes tehetségekre gondolok, ék különösebb irányitás nélkül is érvényesülnek és azokra sem, akik - remélhetőleg kevesen vannak, - azt hiszik,
