Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1952-1953, Szeged
1952.október 31., II. rendes ülés
- 9 -közbenjárását annak érdekében, bogy a 25 q.—ban megállapított tüzelőkontingens az egyetemi tanárok részére 50 %-kal felemeltessék és ez a tüzelőmennyiség leszállítást is nyerjen. Végül átiratot intézett az Egyetemi Pártbizottsághoz és hathatós segítségét kérte az irányban, hogy a kilátásba helyezett érkező^ tüzelő mennyiségből az orvostudományi egyetem dolgozóinak szükségletét is elsősorban elégitse ki a Tüzép. Tudomásul szolgál. IV. Napirend, 1./ A Központi Vezetőségnek az egyetemi nevelőmunkára vonatkozó határozatai, valamint farkas Mihály elvtars referátumának ismertetése • Előadó: Kukán tanár az alábbi referátumot terjeszti a Tanács elé: Farkas Mihály honvédelmi miniszter elvtárs a Magvar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének junius 28-i ülésén ’’APárt munkája az ifjúság között’1 cimen beszámolót tartott. A kérdést azért tűzték napirendre, mert az uj nemzedék szerepe, jelentősége a szocializmus építésében egyre erősebben növekszik és a Párt behatóan kiván foglalkozni az ifjúságunkban végbemenő politikai átalakulással. Dolgozó if juságunk egyre nagyobb részt vállal abból a munkából, amellyel népünk épiti a szocialista Magyarországot és bár az országunkban végbemenő változások gyökeresen megváltoztatták ifjúságunk szellemét, az öntudatában még jócskán vannak hibák, amelyekkel fel kell vennünk a harcot. Sztálin elvtárs szerint a jövő épitése számára az ifjúság a leghálásabb talaj, az ifjúság a mi jövőnk, a mi reménységünk, mert mentes minden régi tehertől. De ifjaink nem egyformák. Vannak köztük sopánkodó, fáradt, kétségbeesett ifajk és vannak bátrak, életvidámak, olyanok, akik akaratukban és törhetetlen győzniakarásukban erősek. Amikor az életben szétszaggatjuk a régi kapcsolatokat és újakat teremtünk ...... lehetetlen, hogy ilyen helyzetben az ifjúság velünk rokonszenvező emberek egynemű tömege legyen, hogy az ifjúságban ne legyen rétegez ődés, szakadás. A sztálini-tanitás mindkét irányú megállapitása a mi ifjúságunkra is érvényes. A mi ifjúságunkban is meg vannak a nyomai a múlt fertőzésének és ifjúságunk nincs kinai fallal elzárva a kapitalista maradványok, a kulákság, a városi burzsoázia, kispolgárság befolyása elől, sőt sokszor rokoni és baráti kapcsolatok segitik elő a nacionalista, klerikális és egyéb fertőzés érvényesülését. A pártnak és a DISZ-nak ismerni kell a nagy feladatot, amelyet az ifjúság nevelése jelent, s az ezzel járó nehézségeket is. Ifjuságunkban fellelhető hibák: fegyelmezetlenség, cinizmus, antiszemitizmus, sovinizmus, önző anyagiasság, erkölcstelenség, a dolgozó néptől való elszakadás, elidegenedés, kozmopolitizmus, túlzott anyagi igények, elernyedés a nehézségek leküzdésénél, a pacifizmus ernyesztő és mérgező hatása. Az ifjúságunk felemelkedése még simább volt, mint népünk felemelkedése általában, ennél fogva az élet nehézségeivel szemben kevésbbé van megedzve, s igy az ifjúságot a kitartás hiánya, a megalkuvás és megtorpanás a nehéz helyzetekben még inkább fenyegetik, mint az idősebb nemzedéket. Farkas elvtárs ezután a DISZ szervezeti- és politikai fejlődésével foglalkozik. Ebből a következőket emelném ki: a Párt legfontosabb szervezett ereje az ifjúság között a DISZ. A DISZ-nek a Párt leghűségesebb segítőtársának és bátor tartalék seregének kell lenni. A DISZ fejlődése az utóbbi évben lelassult, egyhelyben to$og.
