Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1952-1953, Szeged
1953. január 27., V. rendes ülés
- 29 -elhangzott ismert beszédében kifejezett. Fém egyoldalú tanítói, hanem nevelő munkáról van szó és olj;an fiatéi kádereket kell képezni az egyetemnek, akik nemcsak szakmai, hanem szociálista magatartásuk szempontjából is építő tagjai népi demokráciánknak. Bevezetőnek azokat a már sokszor hangoztatott irányelveket sorakoztatjuk fel, melyeket a Kormányzat rendelkezések alakjában is közölt a professzorokkal és az oktató személyzettel. az előadások szakmai anyagukhoz kapcsolják mindazt, amivel rámutathatnak a szociálizmus épitésére. Reá kell mutatni arra,hogy a jó orvosok munkájában a szociálista magatartásnak milyen nagy fontossága van s hogy a gyógyitó orvostudomány szorosan összefügg társadalmunkkal és annak szerkezével. A szakmai előadásokon a tárgy történelméből vett adatokkal, saját élményeinek elmondásával hatásosan mutathat rá az előadó a kapitálista és a szociálista rendszerek tudományos életében mutatkozó különbségekre. Példákkal . illusztrálhatja, miben és milyen mértékben hátráltatta vagy vitte zsákmtcába a tudományos haladást az idealisztikus gondolkodás. A jó orvos gyógyitó munkája nemcsak a beteg szomatikus jelenségeire vonatkozik, hanem kiterjed annak környezetére is és igy tulajdonképen a gyógyitó munka a dialektikus materializmus mindennapi gyakorlati alkalmazása. Ugyanezen szellem érvényesüljön a gyakorlatokon is. A hallgatókkal való egyéni kapcsolat megteremtésére az asszisztentiának a gyakorlatokon elég alkalma nyílik. Nehezebb a kérdés a professzorokra vonatkozólag, az oktatási felsőbb szervek megkívánják, hogy a professzor minden hallgatót problémáival együtt személyesen ismerjen és irányítson. Ez a kivánalom jelenlegi viszonyaink kőzett nem teljesíthető teljes mértékben. Arra azonban módot lehet találni, hogy azokkal a hallgatókkal a professzor személyesen tárgyaljon, akik feltűnően gyenge előmenetelt mutatnak fel, vagy tanulmányaikban visszaestek. Ennek megvalósítását a következőképpen lehetne biztosítani. Először is fontos volna az, hogy a Disz-vezetők és a tanulmányi csoportok vetetői a professzort az év folyamán többször felkeressék a megfelelő információk adása céljából. A professzornak az asszisztentiával való közvetlen kapcsolata, valamint a hallgatósággal való érintkezése szintén segítséget jelentene ezen gyengébb előmeneteld hallgatóknak már évközbeni felkutatására. Á kiviágRta kiválogatott, feltűnően gyenge előmeneteld vagy tanulmányaikban visszaesetté hallgatókat azután a Professzor neki megfelelő időpontban hivassa magához s mindegyikkel elbeszélgetve próbálja kikutatni azt, hogy mik tanulmányi előmenetelüknek akadályai s miként; lehetne azok elhárításában a hallgatónak segítségére lenni. Azok, akik pl* betegség miatt előadásokon és gyakorlatokon nem vehettek részt s ez az oka elmaradóttságuknak, évközben, korrepetálásra irányíthatók, amit az intézetek fiatalabb asszisztentiája végezne, üzükség esetén a hiányzó gyakorlati anyagot pótlólag megtárgyalnák ezen elmaradottakkal. Természetesen az évközbeni korrepetálást még kiegészítené a már eddig is bévélt vizsgák előtti konzultáció* Az oktatás egyenletességét és fejlesztését biztosítaná az, ha az egyes tanszékek között tapasztalatcserét veetnéneA be« Ez elsősorban érvényes volna a gyakorlati oktatásra nézve, s olyan formában vaiósitható meg, hogy az intézetek tanulmányi felelősei vagy idősebb asszisztensei látogassák meg évfolyamuknak más tanszékeket folyó gyakorlatait* Mivel feimeaüt a megbeszélések során ez is, hogy az előadók között volnának olyanok, akik tanártársuk előadását ta^asztalatnyérés céljából meghallgatnák, javasoljuk,hogy a Tanács tanszékvezető tagjai és egyetemünk előadói juttassák kifejezésre, hogy tanártársaikat szívesen látják előadásaikon* Lehet, hogy ezzel szívesen élnének azok, akik hosszabb múltú egyetemi működésre nem tekinthetnek vissza.
