Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi kar tanácsülései, 1949-1950, Szeged

1949. október 5., II. rendkívüli ülés

felhívta a kongresszus tagjait, hogy tanuljanak meg oroszul, hogy Így közvetlenül értesülhessenek az orosz tudomány eredményeiről.

És ez az ember, aki, látszélag, mint zsarnok uralkodott intézetében, alázatos és szerény ember volt és az imént említett kongresszuson megnyitébeszédében a következőképp nyilatkozott: "hazánkban bőkezűen gondoskodnak a tudományrél. Mi, a tudományos intézetek vezetői, aggédunk, hogy vájjon méltóak leszünk-e arra a segítségre, amelyet a kormánytél kapunk." A tudomány mai bőkezű támogatása következtében hazánkban sokan vagyunk, akikben hasonlé k étségek merülnek fel.

Szelídségére vall az a nagy szeretet, amelyet a kutyákkal szemben érzett. Régi álma volt egy kutyaemlékmü létesítése. Sokszor értekezett különböző szobrászokkal,. mig végül az egyik tervhez beleegyezését adta. A szobor ülő kutyát ábrázol és talapzatán dombormüvek vannak, amelyek részben a kutyamütétek különböző stádiumait, részben a kutyáknak műtét utáni viselkedését ábrázolják. Néhány nappal a pétervári kongresszus megnyitása előtt intézetének udvarán leplezték le az emlékművet. A beszédet a 86 éves Pavlov tartotta: "az emlékmű a kutya apotheosisa, az emberiség köszöneté. Ezzel úgy érzem, kiegyenlítettem számlámat." Az egyik dombormüvön a következő áll: "ha a kutyát, az embernek a történelem előtti idők őta segédjét és barátját, a tudománynak áldozatul kell hozni, úgy méltóságunk arra kötelez, hogy ez feltétlenül és mindég fölösleges kínzás nélkül történjék."

Mikor Cambridgeben az egyetem 1908-ban diszdoktorrá avatta, az angol diákok ugyanúgy fejezték ki iránta szeretetűket, mint 30 évvel azelőtt Darwin iránt. Mikor ünnepélyesen az egyetem kancellára ezé vezették, az erkélyről madzagon játékkutyát bocsátottak le éppen a mellére. /Darwin-ma.jom/. A kutyán kb. 1Ö fistula volt bekötött gumicsövekkel. Dolgozószobájában, mely telve volt munkába elismerésének ezernyi jelével: könyvekkel, diplomákkal, különösen j él láthaté díszhelyen ott állt élete végéig a fistulás ját&k-kutya: a cambridgei diákok ajándéka.

Pavlov sohasem végzett műtétet altatás vagy érzéstelenítés nélkül és a műtétet ugyanolyen gondossággal végezte, mintha beteg ember feküdt volna előtte.

Pavlovot hazája nagyon megbecsülte. Tudvalévő, hogy az orosz pdgérháboru és az idegen interventio legnehezebb idejében maga Lenin adott ki decretumot Pavlov kutatásainak biztosítására. Később a szovjet kormány nagyszerű kísérleti állomást létesített számára Koltusi-ban Leningrád mellett, amelyet ma réla Paviovonak neveznek, és a legmodernebb technikai berendezéssel van fölszerelve. Gondoskodott müvei kiadásáréi is. Sztálin maga a legnagyobb figyelemmel kisérte Pavlov munkásságát és minden tekintetben támogatta azt és 1941-ben Pavlov nevét egy sorban említette az orosz kultúra más nagy előbbrevivőinek, köztük Leninnekis a nevével.

Előharcosa volt Pavlov a békének is. Ugyancsak a leningrádi kongresszuson mondotta a következő emlékezetes szavakat: " a háború, természeténél fogva bestiális médja az élet nehézségeinek a megoldásának, méltatlan az emberi szellemhez, amelynek annyi számtalan más eszköz áll rendelkezésére. Boldog vagyok, hogy nagy hazánk kormánya a békéért valé harcában az első volt a történelem folyamán, aki kijelentette; egyetlen talpalatnyi idegen területet nem éhajtunk." Pavlov megingadhatatlannul hitt népe erejében és nagy jövőjében.

Meg volt győződve arrél, hogy Oroszország népei büszkén hordozzák asq majd századokon át a kultúra és a szabadság zászlaját.

Utoljára említem meg azt a nagy szeretetet, amellyel Pavlov az ifjúsággal szemben viselkedett. Megemlékezésemet nem is zárhatom le méltőbban, minthogy felolvasom Önök előtt Pavlovnak 1936. februárjábéli, tehát közvetlenül halála előtt valő nyilvános levelét a Szovjetunió komszomoljának X.kongresszusára, amelyet joggal