Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi kar tanácsülései, 1949-1950, Szeged

1949. október 5., II. rendkívüli ülés

Egy további tanulság Pavlov működéséből az, hogy amit először ő valésitott meg, de azóta már szerte a világon elterjedt. Ez az, hogy munkaközösséget létesített, kollektiv munkát végzett tanítványaival a legszorosabb^ együttmüködésben^és többször hangoztatta előadásaiban, hogy a kollektiv munka során az egyéni gondolatok tökéletesen összefolynak. Nagyszerűen értett ahoz is, hogy a rokonszakmák tudósaival együtt működve még átfogóbbáés eredményesebbé tegye az intézetben folyó munkát. Éppen ezért gyakran vont be kutatásaiba vegyészeket, vagy más szaktudósokat. De örömmel nyitotta meg intézete kapuit Olyan tehetséges fiatal orvosok, sőt orvostanhallgatók előtt is, akiket érdeklődésűk az élettan tudománya felé vonzott. így a tudományos utánpótlást is biztosította Pavlov és hatalmas iskolát alapított*

Jelmondata: " a megfigyelésnek minden más elé való helyezése" ugyancsak megszívlelendő. A tudományos kutatás alapfeltételéül jelölte meg, a tények keresését kísérleti utón. Ez is olyan megállapítás, amit nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, különösen kezdő, fiatal és kutatási vággyal biró orvosoknak.

Nagyon szép példáját adja Pavlov a következetességnek és az egy munkára való concentrálódásnak. Igen gyakran fordult elő az régebben, minálunk is, hogy valaki egy tényt találva, nem ismerte fel annak jelentőségét, nem vonta le az abból levonható következtetéseket és igy a kérdés továbbfejlesztését és sokszor nagyhorderejű és gyakorlati következtetéseket másoknak engedte át. Pavlov vas következetességgel haladt tudományos kutató munkájában, mindég uj és uj terveket szőtt, amelyek azonban mindég tényeken alapultak és, mint láncszemek kapcsolódtak egymásba. Ez is az egyik szempont, amiért Pavlovipéldáképül kell a magyar kutatók elé is állítani.

É8 végülPavlov felismerte annak a fontosságát, hogy a tudomány éa a nép között szoros kapcsolat alakuljon kis "azelőtt a tudomány el volt szakítva a néptől, idegen volt a nép előtt. ' ¥a azt látom, hogy a tudományi: értékeli és tiszteli az egész néo. Ez az ország élén álló vormány érdeme". A szellemi és fizikai munka egyenértékéről a következő levelében emlékezik meg, amelyet élete utolsó ujv napján a Donyec-medence bányászaihoz intézett. így hangzik a levél:

Kedves Barátaim! Egész életemen át szerettem a szellemi és a fizikai munkát és szeretem még ma is -, de a fizikait még jobban becsülöm. Legjobban azonban akkor éreztem magam elégedettnek, ha a fizikai munkába valamilyen jó gondolatot vittem bele, vagyis a fejet a kezekkel egyesíthettem. Ti erre az útra kerültetek. Szivemből kívánom nektek, hogy továbbra is ugyanezen az utón haladjatok, - azon az utón, amely egyedül biztosítja az ember boldogságát.

Szívélyes üdvözlettel: Pavlov Iván.

És most, mielőtt befejeznők a Pavlovról való megemlékezést hadd hozzam Önökhöz közelebb Pavlov egyik emlékezetét azzal, hogy személyes vonásairól: Pavlovról, az emberről is néhány szót szóljak. Szigorú főnök volt, aki a munkafegyelem kérdésében nem ismert tréfát De nem volt haragtartó. És amikor egyik tanítványát, mert vérzést o kozott műtét közben és Pavlovot a vérzés mindig nagyon nyugtalanná tette, mert az operatio sikerét látta veszélyeztetve, alaposan leszidta, kijelentette, hogy sohasem lesz belőle physiologus, vagy kísérletező és mindenki azt hitte, hogy el fogja küldeni az intézetből, másnap mintha a&mmi sem történt volna, mosolyogva a következő szavakkal üdvözölte: "no, a tegnap operált kutya jól van. Nagyon érdekes műtétet csináltunk. fenjünk, kezdjük el- az újabb műtétet.

A szidás nem akadálya a munkának!

Pavlov nagyon szerette hazájár, azt mondta, hogy bármit tesz, állandóan arra gondol, hogy azzal elsősorban hazája érdekét szolgálja. Ennek számos tanujelét adta külföldi kongresszusokon is és az 1935-Ös pétervári nemzetközi physiologiai kongresszuson, ahol