Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi kar tanácsülései, 1949-1950, Szeged

1949. október 5., II. rendkívüli ülés

- 8 -s azokba a méhkasokba állították, amelyeknek lakéit a vörös léhere látogatáséra akkatak szoktatni. Azután pedig elzárták a kas ki.1 árat át, hoTVT a méhek ki ne repülhessenek.

2~? nap után a vörös léhere illata a méhek tudatában olv szorosan kapcsolédott az édes táplálék fogalmával, hogy azt többé nem feledtették el. Araikor aztán kinyitották a lezárt méhkast, a méhek a léherotáblákra repültek, gyorsan behatoltak a léhere virába és azt beporozták. Ezáltal a léherearatás és ezáltal a takarmányozás jé egynéhányszor gazdagabb lett.

Pavlov munkásságának egyik legnagyobb érdeme, arait a materialista psychologia érdekében végzett. Pavlov egész életében következetesen kitartott az objeetiv természettudományos kutatás mellett. Vizsgálatait a 1 egm&gas ab b rendi! idegműködés területén végezte, tehát azon a területen, amely addig az idealista filosoil ábél khsx lehasadt miszticus psychoíogia vizsg léd'sainak a területe volt. Pavlov jél tudta, hogy a természettudós csak a tényekk bél indulhat ki, a magyarázat - mondotta - a tudománynak nem célja, csak az eszköze /"ölesé dolog, még nem tudomány!"/, á megfigyelés és a kisérletezés az, ami a tudományt eléreviszi. ”A tények beszéde a legszebb ékesszélásA". Intézetének homlokzatára is azt Íratta . fel egfigyelni, megfigyelni, megfigyelni! A természetet úgy kutatta, hogy nem használt más magyarázatot, vagy fogalmat, aura a természeten kívül egyéb forrásbél származik. A materialista psychologia alapjának a lefektetése hatalmas tudományos cselekedetnek szárait az emberiség történetében, ha meggondoljuk, milyen sötétségben tartotta az emberiséget az idealista filozófia a lélek és a test kmi±^xákaus2Zbfcsa:xásk kérdésében. A lélek ős a test kettéválasztása jelentette az uralkodó osztályok számára a legef'sebb fegyvat a ötétségben tartott, elnyomotttömegekkel szemben. \ tömegeknek lelki üdvösséget Ígértek, ugyanakkor, amikor ők kivették a részüket minden földi jóbél. A materialista természettudományra támaszkodé materialista filozófia leszámolt ezzel a ház ’1. Pavlov

volt az, aki végső csapást mért az idealisták táborára, araikor kísérletek ezreivel bizonyította, hogy'az addig lelki működésnek tartott legmagasabbrendü idegtevekénység elválaszthatatlanok attél 's hordozójától: a testtől.

Persze Pavlov materialismu-árél két dolgot meg kell jegyeznünk. Először azt, hogy mint kora majdnem valemennyi nagy természettudósa csak ösztönös materialista volt. t saját tudománya művelése késztette arra, hogy minden idalista, a természettudomány sikeres művelését és fejlődését akadályozó befolyást elhárítson a 'tel, mint olyat, amely nrmcsak akadályoz a munkában, hanem egyen-sen meg is -akaszthatja ázt. Pe a filozófiai materializmust nem ismerte, ner is beszélve a modern dialektikus materialismusrél, és nen csoda, hogy azt képzelte magáról, hoay materialista módszert alkalmazhat ugyan, és e módszer segítéségvel materialista eredményekre juthat anélkül, hogy materialista volna. $em csoda, hogy nem vonta le végig physiologiai elméletének filosofiai következményeit.

A másik megjegyzés, amelyet Pavlov material!sinusával tennünk kell a következő: Pavlov jelentős mértékben hódolt annak a mechanikus felfogásnak, amely az emberi szervezetet gépnek tekintette. C magát mechanikus materialistának tartotta, de egész elmélete ős kutatási ere-ményei ellentmondtak ennek az eszmény- ( képnek. Rá alkalmazható ;arx ama mondása: "hogy az emberek gyakran teszik azt, amiről nem tudnak, nem tudják, mit tesznek, de megteszik.11 Pavlov is homlokegyenest az ellenkezőjét tette annak, amit hitt: egész működése nem egyéb, mint a szűk mechanikus materialista álláspont keresztültörése és tulhaladása.

£ • /• ^ • A / 1 . - .m' ; jl,

Pavlov sohasem esett abba a hibába, hogy tagadta volna a tudatnak vagy valamiféle lelki folyamatnak a létezését. Igaz, hogy, mint említettük, sokáig eltiltotta laboratóriumában a lélek