Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi kar tanácsülései, 1949-1950, Szeged
1949. október 5., II. rendkívüli ülés
^pnn^pv: !P? - 9 -szó használatát és még bírságot is kellett fizetni annak a munkatársnak, aki erről a tilalomról megfeledkezett. Ez azonban a kitűzött cél.érdekében teljesen jogos volt, mert csak azt a védekezést fejezte ki, amelyet Pavlóvnak, mint termeszettudósnak feltétl/enül szem előtt kellett tartania, ha nem akarta, hogy tudományos eredményeit meghamisítsák, vagy helytelen irányba tereljék. ;Tár 1906-ban kijelentette Pavlov egyik tanítványának előadásával kapcsolatban, hogy !,elk vetkezik majd, mog*fog valósulni a psycho lógj a és a physiol gla. a subjectiv és objectiv természetes és elkerülheietlen közeledéae és végül összeolvadása és el fog dőlni, ténylegesen az a kérdés, amely oly sokáig izgatta az emberi gondolkodást. De szilárdan hitt abban, hogy eljön a syntesis: a psvchologia és a phjrsiologia egységének az ideje* A psvchologia meglétét vagy létezését esze ágában sem volt tagadni, amit ékesen fejez ki akkor, amikor kijelenti; 11 az ember felmérhetetlen előnyhöz és rendkívüli hatalomhoz jut önmaga felett, araikor a természettudós a másik embert ugyanoly külső elemzésnek veti alá, mint amilyennek alá kell vetnie a természet minden más tárgyát, amikor az emberi értelem kívülről, nera pedig belüliől tekint magára". Az ember lelki tevékenysége Pavlov szerint physiologiai folyamattal magyarázható: az agykéreg működésével és az ember lelkiélete épp úgy az agykéreg válasza a külső és belső ingerekre, mint a nyálmirigy működés - csak hasonlithairatlanul magasabb, bonyolultabb fokon. A kettő között nincs elvi különbség - a magyarázat mindkét esetben ott keresendő, ahol a természettudomány a természet minden jelenségét keresi és megtalálja a magyarázatot; knxrá kísérlet utján megkeresni és megtalálni a jelenség objectiv, a jelen esetben physiologiai okát. Pavlo a szigorú természettudományi determinismus álláspontján áll. "Tiért fordultunk - mondja - ezelőtt gyáván a subjectiv módszerhez? A titok nyitja egyszerű: azért, mert ez olyan gondolkodásmód, amely nem keresi az okot, mert a psychologiai okoskod s antideterminista okoskodás, vagyis a jelenségeknek önkényes magyarázatot ad. Azt mondom: a kutya ezt gondolta, a kutya azt kívánja - és megelégszem ezzel, "ércedig ez nem egyéb fictionál. A jelenségnek ezzel nem találtuk meg az'okát, következésképpen a , psychologiai magyarázattal való megelégedés szintén csk fictiv, alaptalan. A mi objectiv magyarázatunk az igazi tudományos magyarázat: mindég az okhoz fordulni, mindég az okot keresni,11 ilyen tanulságokat vonhatunk le mi, akik a kísérletes orvostudománnyal foglalkozunk, Pavlov működéseiből, munkamódszereiből és tanításaiból? Melyek azok a szempontok, amelyeknek alkalmazása a mi jelenkori mag7/ar tudományos kutatásunk szempoontjából is eresen megszívlelendők? Az első, amit Paylov mindégi« hagsulyozott az az, hogy az élettan ak állandó összeköttetésben kell maradnia az orvostudománynyal. Az utolsó évtizedekben, különösen az angolszász élettani kutatók egyre messzebb kerültek az orvostudománytól és a betegágytól ós jóformán öncélú tudományos ággá váltak, hovatovább áthághatatlan űrrel . az élettan ós az orvostudomány között. Az első tanulság tehát, hogy az élettan találja meg a visszafelé vezető utat és igjrekezzék szoros kapcsolatban maradni az orvostudománnyal. Pavlov egy másik mondása volt az, hogy az élettani tudás próbaköve, sikerül-e eredményeivel a beteg ember kóros működés változásait helyreállítani* Ez is azt jelenti, hogy az élettannak gyakorlati eredményekre kell törekednie: olyanokra, amelyeket az orvo3, a klinikus végső eredményben a beteg ember gyógyításában hasznosíthat. Azzal, hogy ma Pavlovnak, a nagy élettantudósnak, a méltatását rám - klinikusra, bírták, ennek az elvnek a megvalósítását látom* Korányi Sándor tanítványai - és enyém a megtiszteltetés, hogy ezek közé sorolhatom magam és közvetve minden szegedi munkatársamat - rendithetetiénül ápolják mesterük szellemében a klinika és az orvosi kutatótudományok szoros összeköttetését.
