Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi kar tanácsülései, 1949-1950, Szeged

1949. október 5., II. rendkívüli ülés

a gerincvelőben helyezkedik el. -Megállapította Pavlov, hogy az idegrendszer milyen változáson négy keresztül az állatvilág fejlődése során. Megállapították, hogy minél magasafcbrendü az állat, annál inkább képes feltételes reflexeket kiépíteni. Bebizonyította Pavlov, hogy az emberi agy képes a legmagasabbrendü, bonyolult feltételes reflexek: az u.n. második jelrendszer, a szellemi működés és beszéd kiépítésére. Ez az, ami végső fokon az ember az élőlények legmagasabbrendü tagjává teszik. Az emberi agy képességei Pavlov szerint állandóan fejlődnek, állandóan tökéletesednek. Agyvelőnk - mondotta - oly óriási tartalékerők fölött rendelkezik, hogy ez szinte beláthatatlan lehetőségeket jelent. Mines olyan ember, még ha, száz évig él is, aki csak a felét is felhasználná azoknak a feltételes reflexeknek, agyveleje kincseinek, amelyeket a természet beléje helyezett.

A kutyákon végzett kísérletek alapján Pavlov hasznos következtetéseket tudott le/onni a gyógyító orvosok számára is. Az agykéreg különböző részeinek kiirtásából következtetni lehetett a kéreg egyes részleteinek fontossági sorrendjére az élet folyamán. Következtetni lehetett arra, hogy gyakorlás és tanulás utján milyen nagymértékben lehet elvesztett functiőkat pótolni. Ez a következtetés háborús* sérüléseket elszenvedett katonák munkaképességének helyreállítása szempontjából igen fo tos és az elmúlt háború során sok szovjet kutató foglalkozott ezzel a kérdéssel.

Hetének utolsó éveiben sokat foglalkozott Pavlov a neurastenia, a hysteria és egyéb elmebetegségek gyógyításának kérdésével. Egy árviz alkalmával -súlyos idegroham, tüneteit észlelte a kísérleti állatokon. Ezeket az állatokat kísérletezésre nem lehetett használni többé, ráért elfelejtették a betanult reflexet. Egy idő múlva az állatok megnyugodtak. Kikor már az idegrohamot kiváitó árvizet felejtették el és újra lehetett velük kísérletezni. Az árvíz mesterséges előidézésével újra jelentkezett az állatokon az idegroham és egyesek egy idő múlva^elaludtak. Ebből Pavlov arra következtetett, hogy a gátlás és alvás azonos nechani sinusok és végeredményben a szervezet •édekezésére Volgáinak, védik a szervezetet a tulter' eléstől, a kifáradőstől. Ezen meggondolás alapján Pavlov kimerüléses idegmegbetegedések, továbbá egyes elmebajok gyógyítására tartós alvást ajánlott és a kezeléseket ő maga ellenőrizte egyik tanítványa klinikáján. Az eredmény sok esetben meglepő volt. Mulyos betegek Pavlov kezelési mc5dszere ufán gyógyultan hagyták el a klinikát.

Talán nem érdektelen, ha arról is szólunk, hogy Pavlov tanításai más szaktudományok kutatóit is megihlette. TJjabban a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben kezdik alkalmazni a szovjettudósok.

Ki gondolná, hogy,pl. olyan apró rovat, mint amilyen a méh, arra taníthatunk be, hogy mezőgazdasági szakmunkás legyen.

Ha a méhnek egy bizonyos virág képét mutatják és utána mindig cukorral, vagy mézzel etetjük, akkor egy idő múlva, a méh megjegyzi magának az illető virágot. Bárhol látja, rá fog szállni, még ha addig nem is látogatta volna azt a virágfajtát.

Tudjuk, hogy a méhek rendkívül válogatósak a táplálékukban és csak meghatározott növényekről veszik le a mézH. A méhek nemcsak azáltal hasznosak, hogy összegyűjtik számunkra a mézet. Mézgyüjtő munkájuk közben ±x be is "porrozzák" a virágokat, tehát azok szaporodását biztosítják. Valóságos katasztrófa valamely növéhy szap írod/'sára, ha a méhek elkerülik.

Darwin állapította meg, hogy a mi méheink nem tudják vé ghezviniai a- vörös lóhere beporzását. Szovjet-tudó sok a kérdést Pavlov szellemében oldották meg:

Félliteres üvegedénybe forró vizet öntöttek és feloldottak benne 500 q cuknot. Amikor a szirup kihűlt, 100-200 fejecske vörös lóhereszirmot kevertek bele. Ezt apró táblácskákba öntötték