Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1942-1943, Szeged

1943. április 5. VIII. rendes ülés

ret oldaláról világítja meg, a többi problémákat azonban a szakemberekre hagyja. A jegyzék IV. Bélának egy olasz kereskedő révén tett vásárlásait sorolja fel. A vásárolt cikkek /luxusáruk, foképen finom szövetek/ értéke a pénz akkori vásárló erejét tekintve kb. 900.000 pengőnek felel meg. Végső fontos következtetésképpen Huszti leszöge-I

zi, hogy II. Endre pazarló gazdálkodása mégsem tehette annyira tönkre a magyar kincstárt, ha IV. Béla egyetlen kereskedő utján ennyit tudott vásárolni. A jegyzék gazdaságtörténeti és művelődéstörténeti szempontból méltán helyezhető a III. Béla jövedelmeit felsoroló hires jegyzék mellé.

Huszti ebben a dolgozatában a kölcsönös kapcsolatokat illetően még csak egy történelmi dokumentum tanulságait tárja fele A következő lépés a kapcsolatok szintetikus vizsgálata volt. Huszti ezt a szintézist két Ízben is megkísérelte: először olasz nyelven /Mereanti italiani in Ungheria nel medioevo/, majd anyagát és szempontjait kibővítve magyarul is-/Olasz-magyar kereskedelmi kapcsolatok a középkorban/. A szintézis megalkotásához szükségesnek mutatkozott a kapcsolatok legmélyebb gyökereinek vizsgálata. Itt részletesen tárgyal olyan kérdéseket is, melyeket előbbi dolgozataiban már érintett. Nevezetesen az eddigi felfogással szemben megállapítja, hogy a XI.XII. század Magyarországon a gazdasági elszigetelődés kora volt, tehát Árpádházi királyaink /Szt» László és Kálmán/ horvát—dalmát politikájában kereskedelempolitikai indítékokat keresnünk nem lehet. Kimutatja továbbá, hogy a levantei kereskedelem útja nem hazánkon vezetett keresztül. A XIII. században egészen szerény kezdetekből lassan megindul a kereskedelmi kapcsolat Itáliával, nevezetesen Velencével. II. Endre 1217-ben Velencével kereskedelmi szerződést köt, mely azonban annak ellenére, hogy kölcsönös vámmentességet biztosit a két hatalom kereskedőinek, valójában Velence javára egyoldalú, hiszen Magyarországnak kivitele ekkor még alig van. Ebben a században tehát Velence diktálja a kereskedelempolitikát s ebbe építi bele Huszti IV.Béla említett 122 tételből álló jegyzékét is. Az Anjouk idejében Velence szerepét az olasz-magyar kereskedelmi kapcsolatok torán Ei— rence és Genova veszi át. A megfontolt firenzei kereskedelem azonban