Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1941-1942/2, Kolozsvár

1942. április 16., VII. rendkívüli ülés

irányítású gyűjtők számévá örvendetesen megnőtt, szinte maximumára emelkedett. Gsüry Bálint hatalmas népnyelvi szótára és debreceni népkutató intézete; a budapesti egyetem széleskörünek tervezett magyarságtudományi intézete; a kolozsvári Erdélyi Tudományos Intézet aktiv munkája: kiemelkedő mozzanatai ennek a tudományos nagyüzemnek, amelyről valaha Klcbclsberg Kunó álmodott. A néprajzot ma már minden egyetemünkön tanitják valamilyen keretben. A külföldi és belföldi ösztöndíjak, tudományos és tanári állások múzeumoknál, kutató intézetekben, szemináriumokban annyira elszaporodtak, hogy minden örömünk mellett szinte félve kérd hetjük: ki fogja a tudósjelölteknek ezt az áradatot jogos vagy kevésbbé jogos ambicióik kielégítésének megfelelő állásokba előléptetni? Mig _ egyrészről azt a szomorú jelenséget látjuk, hogy a közelmúltban egész életüket tudományos munkának szenteli, érdemes muzeológusok és kutatók soha nem vagy csak életük alkonyán jutottak vezető, tudományos, független állásba, másrészről a mai fiatal generáció egynémely tagjai — nem is gondolva például a mindinkább szakiskolává és nevelő, gőzerővel oktató intézménnyé távolodó gimnázium. rögös útjára — az egyetem elvégzése és néhány külföldi év kultúrdiplomáciai sikerei után vagy jövedel—