Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1939-1940, Szeged
1940. január 11. III. rendes ülése
11 a nyelvi szakvizsgáknál, amióta "bevezették, hogy lehet külön nyelvészetből és külön irodalomból is bukni. Minél több szűrőn bocsátjuk keresztül a jelöltet, annál biztosabb és igazságosabb lesz a sokat emlegetett szelekció. Ezért tartom helyesnek az előszigorlatok bevezetését. A bölcsészetkari abszolutóriumot épugy vizsgához kellene kötni, mint a többi karokon. Ma az a helyzet, hogy bárki elmondhatja magáról, hogy elvégezte az egyetemet, aki nyolc féléven át beiratkozott és indexét "szabályszerűen" láttámoztatta, anélkül, hogy kollokvált vagy gyakorlatokon résztvett volna. Diplomát szerzett puszta hallgatással és jelenléttel, amihez még az sem szükséges, hogy odafigyeljen az előadásra. Ennek meg kell szűnnie. Az abszolutóriumnak két egyetemi vizsgához való kötése és a kollokviumok, gyakorlatok nélküli félévek abszolutórium szempontjából való érvénytelenítése nem ellenkezik a tanszabadság elvével, amelyen egyetemünk fölépült. Milyen védelmezője lesz egykoron a tanszabadságnak az olyan hallgató, aki azt sem tudja / miféle tanok vannak és mit jelent a szabadság ? Tanszabadság alatt értem a professzor lelkiismereti szabadságát, hogy tudományos meggyőződését hirdesse és előadásának témáját, módszerét maga válassza. A hallgató számára a tanszabadság annyit jelent, hogy korlátozás nélkül azt hallgatja, amit akar és - párhuzamos tanszékek esetén is - maga választja ki a professzort, akit hallgatni akar. Szabadsága van arra is, hogy érdeknélküli tudomárykeresésében senki ne zavarja és köteles munkára ne kényszerítse. Ilyen előkelő dilettáns azonban, aki magántudósnak vagy egyszerűen müveit embernek készül - alig van. Én még nem láttam egyet sem, illetőleg sokat láttam, de azok nem voltak egyetemi hallgatók. A párisi Collége de Francénak csak ilyen hallgatóságban, a termek zsúfolásig megtelnek. Lékünk azonban az
