Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1938-1939, Szeged

1939. június 22. X. rendes ülése

zedék sorában találkozunk egy olyan művészettörténésszel, aki a fennebbi igények szempontjából tekintve elsőrangú munkássággal dicsekedhetik és aki egész életét kora fiatalságától kezdve a művészettörténetnek szentelte és a művészettörténet egész területén járatos. Ez a férfiú Felvinczi Takács Zoltán, a pécsi egyetem címzetes rendkívüli tanára és a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója. Bátran elmondhatjuk, hogy szakembereink között nincs senki, aki minden népek és korok művészetét úgy ismerné, mint ő. Ezt róla a külföldi tudósok is készséggel elismerik. Hozzá kell vennünk ehhez még azt, hogy pályafutása elején a Képzőművészeti Főiskola és Hollósy Simon mester tanítványa volt s eként a festészet gyakorlati ismeretének birtokában a művészeti alkotások megértéséhez közelebb jutott, mint azok, akik a művészet gyakorlati kérdéseit csak elméletből ismerik. Ezt a körülményt csak akkor tudjuk fontosságához mérten mérlegelni, ha tudjuk, hogy Bergson-t az esztétika megírásától az tartotta távol, hogy saját vallomása szerint a művészetek gyakorlásában járatlan lévén, nem mert az esztétika megírásához fogni. Felvinczi Takács Zoltán egyetemi tanulmányait Budapesten, Münchenben és Berlinben végezte. Doktorátust Pasteiner Gyulánál szerzett, aki őt távozásakor utódjául ajánlotta. Mint a Szépművészeti Múzeum alkalmazottja a művészetek külömböző ágában tett szert messze kiágazó jártasságra. A doktorátus megszerzése után nem sokkal ismét Pasteiner ajánlatára előadói megbízást nyert az Eötvös- Kollégiumban s ettől kezdve szinte szakadatlanul folytat előadói tevékenységet és pedig éppen nem mindennapi sikerrel. A pécsi egyetemen 1926 óta tart, mint docens előadásokat; 1934-ben a rendkívüli tanári címet nyerte. Külföldön is sűrűn tartott előadásokat német,