Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1938-1939, Szeged

1939. január 26. V. rendes ülése

ujj akat keresni a művészettörténeti tanszák prioritásának igazolására. Yalamenynyien érezzük, hogy egyetemünkre nézve szinte szégyenletes állapot, hogy nincs

művészettörténeti tanszékünk. Szükség van erre a tanszékre a hazai művészettörténeti tudomány szempontjából is, amely tudomány eddig meglehetősen mostoha sorsban részesült. Kincs tudományos nivón álló művészettörténeti társulatunk, az Akadémiának nincs művészettörténeti bizottsága és nincs olyan exakt művészettörténeti folyóirat, amely ennek a tudománynak renszerezését, célkitűzését, szervezését, szellemi irányítását megadná. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a nyelvészeti és történeti tudományok a magyar tudományos életben szinte centrális helyet foglalnak el. Kellettük a művészettörténet mostoha gyermek és tudományos szukreszcenciáját a véletlennek köszönheti. Pedig azt lehet mondani, hogy külföldön a szellemtudományok központjában ma a művészettörténet áll és szempontjaival /„Weltanschaung in.dem Kalberei", Wechselseitige Erhellung der Künste",

IG-otika, Barokk, Biedermeier stb./ megtermékenyíti még a történelmet is, amelyet ma már nem lehet a szellemtörténet és a művészettörténet negligálásával művelni. Sajátos nemzeti tudomány a művészettörténet is, amelynek témájában a nacionalizmus és a faji öntudat mindenütt megnyilatkozik. Sajnos, éppen az történt az eddigi tanszékhiány miatt,- amely az ország központjában egyetlenegy művészettörténeti tanszéket engedélyezett és a vidéki egyetemeket megfosz• tóttá a műtörténet ápolásának lehetőségétől; - hogy a magyar egyetemi hallgatók nagy és talán éppen legértékesebb része kénytelen volt külföldön megismerkedni a művészettörténet diszciplínájával és ezzel ez a tudomány alig tudott kiszabadulni egy idegen atmoszférából. Egyenesen nemzetpolitikai követelmény tehát, hogy művészettörténeti tanszékeket állitsunk fel a vidéki egyetemeken; ehhez