Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1938-1939, Szeged

1939. január 26. V. rendes ülése

- 40 -helyesli fölszólald azt sem, hogy az e—

lőaddi tervezet szűk keretekben kontemplálja a fölállítanád, illetőleg átszervezendő magyar történelmi tanszékek körét. Ez ellenkezik a mai szintetikus tudományos fölfogással és visszaveti egyetemünket egy régebbi specializáld pozitivista korszak hagyományaiba. Az volna az eszményi, ha minél nagyobb tudományos keretek állanának a professzor rendelkezésére, amelyen belül a professzor amúgyis a maga speciális egyéniségét érvényesíti és nem fogja célul kitűzni önmaga elé azt, hogy tudománya egész anyagát iskolamesterként, kompendiumszerüen, vizsgaanyagként lediktálja tanítványainak. Ezt a célt a tudományos kézikönyvek és a szakfőiskolák szolgálják. Sajnos, az utóbbi évek pénzügyi és politikai helyzete kényszerítő tt egyes karokat arra, hogy dkortudományi vagy történelmi tanszékeket szükebb elnevezéssel lássanak el, de itt a lényeg megtartása mellett csak egy adminisztratív szükségszerűség játszott közre. Az egyetemnek az a célja, hogy minél több diszciplínának adjon helyet, függetlenül a diszciplínák gyakorlati vonatkozásaitól, sőt majdnem azt mondhatnám ennek ellenére-Mennél érdektelenebb és humánusabb körbe emeli a tudomány művelését egy diszciplína, annál inkább helye van az eszményi egyetemen.

Az előadéi javaslat maga kiemeli a szellemtörténeti szempont fontosságát a történelem művelésében és ennek hiányával indokolja a művelődéstörténeti tanszék megszüntetését. Ha valamelyik tudományszakra ma a szellemtörténeti világnézeten alapuld jelenségmagyarázat szempontja érvényes, akkor ez éppen a művészettörténet, amely a nemzeti lélek legtisztább szellemiségével foglalkozik, olyan produktumokkal, amelyek nemzeti szempontból is vannak olyan értékesek, mint a történelmi események, vagy politikai intézmények.

3./ Az eddig elhangzott érvek mellett tulajdonképpen alig kellene már