Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1938-1939, Szeged

1939. január 26. V. rendes ülése

írunk, hogy a Karnak meglevő magyar történelmi tanszéke mellett szüksége van oly másik, rokon hivatásu tanszékre, mely az elvégzendő munka megfelelő részét magára vállalja.

Egészen más kérdés azonban, hogy e célok megvalósítása érdekében éppen magyar művelődéstörténeti tanszékre van e szükségünk ? Kern lehet feladatom, hogy e véleményes jelentés keretében az u.n. művelődéstörténeti irányzatnak - melynek szébanforgó tanszékünk szervezését köszönheti - genezisét és kritikáját adjam. Csupán arra kívánok rámutatni, hogy a nálunk meghonosított művelődéstörténet legföljebb nevében egyezett a megfelelő európai tudományos törekvésekkel.

A kultúrtörténetnek múlt és jelenbeli legkiválóbb képviselői művelődéstörténet név alatt is a történeti életjelenségek egységét és összefüggését szemléltető ábrázolást adtak s lényegében azt a módszert alkalmazták, amit ma szellemtörténetnek szokás nevezni s amely a változó nevek divatján túl a történeti reconstructio egyetlen igazi lehetőségét jelenti. A művelődéstörténeti programm számukra nem jelentett egyebet, mint a történeti előadásnak az iskolás kronológiai keretektől való függetlenitését, nem pedig oly szelekciós elv alkalmazását, mely különbséget tett u.n. "művelődési” és u.n. "politikai" jelenségek között. Burckhardt számára a condottieri hadviselés jellemzése legalább olyan fontos, mint az udvari élet ábrázolása s Huizinga müvével kapcsolatban szintén bajos volna eldönteni, hogy megállapításainak a későközépkori pártalakulások rugóinak megismerése, vagy az Eyck testvérek művészetének megértése szempontjából köszönhetünk- e többet ?

A magyar művelődéstörténet ezzel szemben abba a proton pseudos-ba tévedt, hogy szinte dogmatikus merevséggel szembeállította egymással a történeti élet művelődési és politikai szféráit. Ez az