Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1938-1939, Szeged

1939. január 26. V. rendes ülése

- 30 -állásfoglalás oly antikvárius történetirás kialakulására vezetett, mely az oszthatatlan életet iskolemsteri önkénnyel széttagolta s egyetlen feladatát a természetes környezetből kiszakított iskolatörténeti, viselettörténeti stb. adalékok összefoglalásában találta meg. Ez a művelődéstörténet nemhogy belső igazságában, de még érdekességben sem emelkedett a hadi és politikai események időrendi felsorolása fölé.

Az irányzat sajnos nem szorítkozott a tudományos irodalomra, hanem érvényesült az egyetemi oktatás szervezetében is, ahol u.n. művelődéstörténeti tanszékek létesítésére vezetett. A budapesti egyetemen szervezett ily tanszék már régóta szakított a művelődéstörténet hazai koncepciójával s a magyar gazdaságtörténeti kutatásnak szenteli munkásságát. Karunkon ez az üdvös változás nem következett be. A művelődéstörténeti tanszék szervezése következtében a már régebben meglevő magyar történelmi tanszék politikatörténeti jelleget, vagy legalább is látszatot nyert. A két rokon tanszék feladata az lett volna, hogy tárgyukon megfelelően osztozzanak s ezáltal a magyar történetnek minél részletesebb és behatóbb ismertetését szolgálják. A helyzet ezzel szemben - éppen a művelődéstörténeti koncepcióhoz való ragaszkodás következtében - úgy alakult, hogy mindkét tanszék a magyar történet egészével foglalkozott, csak a módszer tekintetében, nempedig a tárgy természetes tagolásában különbözött egymástól.

Ha most azokra az érvekre gondolunk, melyekkel a meglevő mellett egy másik magyar történelmi tanszék szükségességét indokolni iparkodtam, akkor azt kell mondanunk, hogy tanszékeink jelen alakjukban a kivánt célt nem szolgálják s éppen ezért feladatkörük világos elhatárolására, egymáshoz való viszonyuk tisztázására, egyszóval átszervezésre szorulnak. A tanszék megüresedésének alkalmát kell felhasználnunk arra, hogy e mód-