Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1938-1939, Szeged
1939. január 26. V. rendes ülése
- 26 -ban lennünk, hogy a magyar művelődéstörténeti tanszék más név alatt ugyanúgy a magyar történelem tudományos művelését és egyetemi oktatását szolgálta, akárcsak a Karon szervezett s jelenleg-is betöltött magyar történelmi katedra. Mikor tehát fenntartásának, vagy átszervezésének kérdésében állástfoglalunk, valójában arrél döntünk, hogy szüksége van e az Egyetemnek és a Karnak még egy olyan tanszékre, mely a legsajátosabban nemzeti tudományt, a magyar történetet műveli ? Meggyőződésem szerint a felelet erre a kérdésre sem tudományos tekintetben, sempedig a nemzeti művelődéspolitika általánosabb szemszögéből nézve nem lehet kétséges. Tudományos szempontból nyilvánvaló, hogy e tudományszak tárgyának terjedelme és differenciáltsága következtében egyetemi igényeknek megfelelően, tehát a források és irodalom teljes ismeretén nyugvó tudományos szinvonalon egyetlen tanszék munkássága által nem művelhető és oktatható. A magyar történettudománynak a világháború után bekövetkezett nagyarányú fellendülése természetes specializálódásra vezetett, melyhez a kútfőanyag megszaporodása, uj módszerek és távlatok alkalmazásának szükségessége adott egészséges alapot. Dilettantizmus, vagy legalább is egy más világból ittfelejtett naiv hit kell ma már ahhoz, hogy valaki egyformán otthon érezze magát a magyar őstörténet bonjrolult kérdéseiben s a XVII. századi kormányzattörténet szövevényeiben, az árpádkori társadalomtörténet s ugyanakkor a XIX. századi nemzetiségi kérdés problematikájában. Ez a specializáltság nem tagadja a nemzettörténetnek öszszefüggő egész voltát, de tudatában van annak, hogy a kútfőanyag és irodalom ismeretén nyugvó tudományos és oktatói tevékenység csakis a munkának önmagunk által emelt tárgy- és időbeli korlátái között valósitható meg, s hogy a középkori történettel való foglalkozás más for-