Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1937-1938, Szeged

1937. december 16. IV. rendes ülése

olvassuk, rájövünk arra is, hogy a pusztaszeri országgyűlésről, vagy nemzetgyűlésről szóld legenda P. mester elbeszélésének "dux et sui nobiles ordinaverunt*1 kitételén alapul. Ha ezt a kifejezést összevetjük a XII. század második felének azon okleveles formuláival, melyek a király és a főemberek együttes tanácskozásának és határozathozatalának jelzésére szolgálnak, úgyszólván teljes egyezést állapíthatunk meg a királyi jegyző és az egykorú oklevelek kifejezésmódja között. Vagyis maga a királyi jegyző sem gondolt e sorok leírásakor ország-vagy nemzetgyűlésre, hanem csupán régi szokásként kivánta feltüntetni azt a keresztény királyság lényegéből folyó gyakorlatot, hogy a fejedelem az ország fontosabb ügyeiben "híveinek hozzájárulásával" /consensu fidelium/ határoz s hogy ez a határozat mindenben megfeleljen a "jó és ősi" jognak. Ez a konszenzus igény a középkori államéletnek egyik legjellemzőbb tünete, melyből Nyugaton és nálunk is az alkotmányos törekvések kisarjadtak.

P. mester tudósítása tehát nem az országgyűlésre vonatkozik, mely intézmény az ő idejében nemcsak Magyarországon, de Európában általában ismeretlen volt, hanem a királyi tanácsra. Hogypedig miért éppen Pusztaszerre kellett helyezni ezt a képzelt eseményt, annuir oka a királyi jegyző etimologizáló hajlamaiban leli magyarázatát, aki müvének számos helyén a hely- és személynevek elemzéséből következtet bizonyos, a valóságban meg nem történt eseményekre. A "szer" szó a régi magyar nyelvben "rend, dód, sor" jelentéssel bir s ezért irta P. mestei* a következőket:

Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el, azért, mert ott ejtették meg szerét az ország egész dolgának** /eo quod ibi ordinatum fuit totum negotium regni/.

A Pusztaszeri Árpád Egyesület beadvá-