Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1934-1935, Szeged
1934. november 29. III. rendes ülése
G3- 4 -tünk meghurkolttá kezd lenni és minden ügyes jött-mentnek kincses öröm járja. Derült kedélye mögött mélyen érző lélek dobbant, melyet megsiratnak kisrongyosai s mindazok, akik közelebbről ismerték. Most már ő is megérkezett oda, ahol minden hibát lemérnek, ahol minden érdemet megjutalmaznak. Halópora visszakerült az anyaföldbe. Sírja fölött tovaszállt a "Circum dederunt"gyászos éneke. Szelleme azonban ittmarad közöttünk, hogy továbbra is őrködjék szülővárosa egyeteme felett, amelyet annyira szeretett, amelyért annyit fáradozott. Nyugodjék békében. Fényeskedjék felette az örök világosság. Emlékét megőrizzük és ápolni fogjuk. Elnök jelenti, hogy a temetésen a kistanács hivatalosan volt jelen és ugyanaz nyilvánított részvétet az E-gyetem részéről. A Kar elhatározza, hogy a kegyeletes megemlékezést jegyzőkönyvbe iktatja és azt jegyzőkönyvi kivonat formájában az elhúnyt díszdoktor özvegyének megküldi. 121.sz. Elnök jelenti, hogy dr. MÁRTON Lajos kari magántanár, a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályának igazgatója f. hó 4-én Madridban tragikusan elhúnyt. Elnök méltatja az elhúnyt munkásságát és érdemeit: " Tekintetes Kar ! Alighogy eltemettük Aigner Károly dr-t, ismét gyászhír érkezett. Meghalt dr. MÁRTON Lajos»Archaeologiai Intézetünk, illetőleg Karunk magántanára, a Magyar Nemzeti Múzeum halkszavú, tudós főigazgatója. Boldogult Kartársunk a praehistorikus kornak volt szorgalmas munkása és erősen kivált a soron. Azoknak a névtelen nemzedékeknek ásta a múltját, amelyeknek a sors azt adta osztályrészül, hogy anyagot szolgáltassanak egykor az archaeologiának. A történettudomány az archaeologia segítségével ma már meggyőződött arról, hogy minél mélyebben ás le a régiségbe
