Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1934-1935, Szeged

1934. december 20. IV. rendes ülése

- 12 -as egytten érdekeivel ellenkezőnek, a esért kérték, hogy a rendelkezések végrehajtása előtt hallgattassanak meg a tudománykarok.

Az én véleményem ez: Az intézeti javadalmak az intézeti tudományos célok megvalósítását szolgálják. Azokat tehát a világon senki hasznosabban, gyümölcsözőbben és ennek következtében a takarékosság szempontjainak jobban megfelelően fel nem használhatja, mint épen annak az intézetnek az igazgatója. Hiszen minden intézet egy-egy külön tudományos egyéniség. Égésien kétségtelen, hogy nem ugyanazok a szükségletei valamely első számú intézetnek, mint a második számúnak! és nem ugyanazok Debrecenben, mint Pécsett. A Gazdasági Hivatal vezetője lehet a legderekabb, a legjobb szándékú szakember a maga körében. Készségesen aláírom a bizonyítványt, hogy az is. De ha valami régészeti oktatási c¥Ira szolgáló tárgyat rendelek és azt át kell vennem, ha magam nem mehetek az átvételhez, akkor sem őt kérném erre. Ami azt jelenti, hogy a rendelést az intézeti igazgatónak kell az illető szállítóval elintéznie épenúgy, mint az átvételt. Mert ha a Gazdasági Hivatal tudományos célokra nem kifogástalan tárgyat egyszer átvett, esetleg ki is fizetett, akkor nem a takarékosságot szolgálta, hanem a pazarlást. Ez pedig megtörténhetik műszereknél épenúgy, mint könyveknél, amikor pl. más kiadást, vagj ugyanannak a szerzőnek hasonló című, de nem azonos munkáját veszi ét, ami szintén könnyen megtörténhetik.

Ami pedig a felelősséget illeti, az intézeti javadalmak - fájdalom - nem olyan nagyok, hogy bármelyik intézeti igazga tóra nyugodtan rá ne lehetne bízni. Ha rá bízhatunk sokszorosan nagyobb erkölcsi értékeket, a pár száz pengős felelősségnek a súlya alatt sem fog összeroppanni. Vagy ha igen. akkor tessék azt a kivételes egyént felelősségre vonni, nem pedig ilyen általánosan megbénító intézkedéseket tenni.

Meg lehet érteni, hogy ha a Legfőbb Állami Számszéknek a kiküldöttjei, akik az egyetemen folyó munkálatoknak a természetével nem igen lehetnek tisztában, meglepődnek azon, hogy az egyez egye térni intézetek vezetőinek is állanak rendelkezésre bizonyos javadalmak, amelyekről azok rendelkeznek, a Gazdasági Hivatal megkérdezése nélkül. Ebből azonban egyáltalán nem következik az, hogy igazuk is van. Az egyetem egészen más természetű intézmény, mint a klr. törvényszék és az egyetemi Intézetek egészen mások, mint a törvényszéki fogház nyomdáját Ami természetes azok adminisztrációjában, az természetellenes volna a mi intézeteinknél.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy helyes dolog, ha az ügyes intézeti igazgatók belsőtatarozási munkálatokat a maguk fejére végeztetnek és azután azt « kívánják, hogy azok költségeit a Gazdasági Hivatal a házi általányok terhéből fe-