Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1933-1934, Szeged

1934. január 12. IV. rendkívüli ülése

A AO

és a közelebbi terveket tehát nem ismerem. Amint a javaslat előttünk van, abból mindkét gondolatot helyesnek tartom. Bármennyire kívánjuk is, hogy iskoláink nyugodtan dolgozhassanak, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a mai zűrzavart tovább nem tűrhetjük; a rendcsinálásra szükség van. A helyzet ugyanis az, hogy a középiskolai szervezet ma két részből áll: külön vannak a fiuközépiskolák és külön a leányközépiskolák. Mindkét rész háromféle iskolát foglal magában: a fiuké gimnázium, reálgimnázium és reáliskola, - a leányoké leánygimnázium, leánylíceum és leánykollégium. A leánygimnázium nem a gimnáziumnak felel meg, hanem kb. ugyanaz, ami a fiuk reálgimnáziuma, a leánylíceum az, ami a reáliskola; a leánykollégium a régi felsőleányiskola korszerű alakja akart lenni, de sehogy sem boldogult; ma tudtommal egyetlen egy sincs már. Legtöbb leányközépiskola leánylíceum, legtöbb fiúiskola pedig reálgimnázium. A leányliceumban mindenütt tanitnak rendkivüli tárgyként latint, a fiugimnáziumban legtöbb helyen választani lehet a görög helyett a második idegen nyelvet, a reálgimnáziumban azonban nem lehet még a két élőnyelv megtartásával sem görögből vizsgálatot tenni. A tanitástervek 1924 óta csaknem szakadatlanul változtak /módosult az anyag, de megmaradt az óraszám, máskor csökkent az óraszám, de megmaradt az anyag/; az 1924- évi tanitástervtől ma már nagyon messze járnak. Az u.n. egységes jogosítás megvan és a tanulmányi anyag - az idegen nyelveket kivéve - lényegében véve mindenütt azonos, de mégis az egyetemre kerülő ifjúság készültsége, itteni tanulmányozásra való képessége mindnyájunk tapasztalata szerint nagyon különböző, nemcsak nemek, de a végzett iskolafajok szerint is. /Általánosítani természetesen nem szabad s pl. a fiuk és leányok összehasonlítására éppen a mi Karunknak nincs is helyes alapja/.

Ebből a zavaros állapotból az új törvényjavaslat meghozhatja a kibontakozást. Ami először is a fiú- és leányközépiskolát illeti, valóban semmi szükség sincs arra, hogy a leányok középiskolája másféle szervezetű legyen, mint a fiuké s hogy a leányközépiskolák között ott legyen olyan is, amelytől a nálunk sajátos jelentésű középiskola nevet maga a szervező törvény tagadta meg. Ha a fiuk és leányok középiskolája azonos célú, azonos jogositású, akkor a lehető legteljesebben azonosnak- 3 -