Szegedi Tudományegyetem - József Attila Tudományegyetem munkatervek és beszámolók, 1959-1970, Szeged
1960/61 - Jelentés a Szegedi Tudományegyetem 1960/61. tanévi munkájáról
kell hívnunk a Minisztérium figyelmét arra, hogy azon hallgatóknak, akik nem tesznek eleget tanulmányi kötelezettségüknek * bár erre képességük, módjuk, idejük megvan és más gátló körülmény nem akadályozza őket - a tanulmányi eredményük és politikai magatartásuk alapján csökkenteni lehessen társadalmi ösztöndíjukat. Mind a 3 kar vonatkozásában a társadalmi ösztöndíjas hallgatók a vizsgaanyagot általában becsületesen elsajátították. Ezt az elsajátítást azonban sokan úgy értelmezték, hogy szinte kizárólag az anyag mechanikus emlékezetbevésésére törekedtek ás csak kevés hallgatónál mutatható ki az önálló gondolkodást tanúsító felelet. Ennek a hibának a gyökerei elsősorban a középiskolai tanulási módszerekben keresendők, amelyet a hallgatók magukkal hoznak az egyetemre. Általában a társadalmi ösztöndíjas hallgatók tanulmányi átlagának magasabb szintje azt tükrözi, hogy a küldő szervek legtöbb esetben a középiskolák legjobb előmeneteld, szorgalmi és felkészültségű tanulóit jutalmazták társadalmi ösztöndíjjal. És hogy értékelésük jó volt, ezt mutatják a vizsgán elért eredmények. Ami a hallgatók vizsgafegyelmét illeti, megállapítható, hogy a felsőbb évfolyamokon sokkal jobb, mint az alsóbb évfolyamokon. A vizsgákra való felkészülést könnyítette, hogy a hallgató* ságnak általában minden tárgyból megfelelő jegyzet, illetve tankönyvállott rendelkezésére. A rendszeresen tartott konzultációk és pz azokon való nagyszámú részvétel ugyancsak hozzájárult a felkészülés könnyebbé és alaposabbá tételéhez. Az egyetem nevelőmunkáját lemérhetjük abban is, hogy a hallgatók milyen mértékben kérik a vizsgahalasztást. Megállapítható, hogy ezen a téren Hég van tennivaló annak ellenére, hogy egyes szakcsoportnál a vizsgák, illetve a beszámolás mértéke szinte megközelíti a 100 %-ot. Ami az elmaradások értékelését illeti, az egyenetlen megoszlás két dologra vall: az egyik az, hogy a felsőbb évfolyamú hallgatók pályájuk végéhez közeledve fokozottabban érzik a felelősség problémáját. Ezek a hallgatók már nem könnyen vállalják a bukást, vagy a rossz érdemjegyek rizikóját. Kialakult tanulási módszerük mellett kritikailag lemérik, hogy melyik tárgyból mutatkozik készülésükben gyenge pont. A II.évfolyam vizsgafegyelmének adatai pedig arra utalnak, hogy ezek a hallgatók még nem nőtték ki hibájukat
