Szegedi Tudományegyetem - József Attila Tudományegyetem munkatervek és beszámolók, 1959-1970, Szeged

1960/61 - Jelentés a Szegedi Tudományegyetem 1960/61. tanévi munkájáról

kell hívnunk a Minisztérium figyelmét arra, hogy azon hallgatóknak, akik nem tesznek eleget tanulmányi kötelezettségüknek * bár erre képességük, módjuk, idejük megvan és más gátló körülmény nem aka­dályozza őket - a tanulmányi eredményük és politikai magatartásuk alapján csökkenteni lehessen társadalmi ösztöndíjukat. Mind a 3 kar vonatkozásában a társadalmi ösztöndíjas hall­gatók a vizsgaanyagot általában becsületesen elsajátították. Ezt az elsajátítást azonban sokan úgy értelmezték, hogy szinte kizárólag az anyag mechanikus emlékezetbevésésére törekedtek ás csak kevés hallgatónál mutatható ki az önálló gondolkodást tanúsító felelet. Ennek a hibának a gyökerei elsősorban a középiskolai tanulási mód­szerekben keresendők, amelyet a hallgatók magukkal hoznak az egye­temre. Általában a társadalmi ösztöndíjas hallgatók tanulmányi át­lagának magasabb szintje azt tükrözi, hogy a küldő szervek legtöbb esetben a középiskolák legjobb előmeneteld, szorgalmi és felké­szültségű tanulóit jutalmazták társadalmi ösztöndíjjal. És hogy ér­tékelésük jó volt, ezt mutatják a vizsgán elért eredmények. Ami a hallgatók vizsgafegyelmét illeti, megállapítható, hogy a felsőbb évfolyamokon sokkal jobb, mint az alsóbb évfolyamo­kon. A vizsgákra való felkészülést könnyítette, hogy a hallgató* ságnak általában minden tárgyból megfelelő jegyzet, illetve tan­könyvállott rendelkezésére. A rendszeresen tartott konzultációk és pz azokon való nagyszámú részvétel ugyancsak hozzájárult a felké­szülés könnyebbé és alaposabbá tételéhez. Az egyetem nevelőmunkáját lemérhetjük abban is, hogy a hall­gatók milyen mértékben kérik a vizsgahalasztást. Megállapítható, hogy ezen a téren Hég van tennivaló annak ellenére, hogy egyes szakcsoportnál a vizsgák, illetve a beszámolás mértéke szinte meg­közelíti a 100 %-ot. Ami az elmaradások értékelését illeti, az egyenetlen megosz­lás két dologra vall: az egyik az, hogy a felsőbb évfolyamú hall­gatók pályájuk végéhez közeledve fokozottabban érzik a felelősség problémáját. Ezek a hallgatók már nem könnyen vállalják a bukást, vagy a rossz érdemjegyek rizikóját. Kialakult tanulási módszerük mellett kritikailag lemérik, hogy melyik tárgyból mutatkozik ké­szülésükben gyenge pont. A II.évfolyam vizsgafegyelmének adatai pedig arra utalnak, hogy ezek a hallgatók még nem nőtték ki hibájukat

Next

/
Thumbnails
Contents