József Attila Tudományegyetem - Rektori Tanács ülései, 1983-1984, Szeged
’S3- 4 -hogy csak ott lehet a vélemény kollektiv, ahol nagyon kicsi a létszám / pl. '3 fő/. Pelmerül az is, hogy a ’’csendes többség" nem nyilvánít véleményt a hangadó többség mellett. 'Éppen emiatt pártolnak többen valamilyen kevés kérdésből álló, tesztszerii, minden hallgató /vagy minden véleményt nyilván!tani akaró hallgató/ által ^kitöltendő kérdőivek bevezetését- Ezek feldolgozása külön problémát jelentene. A véleményezési rendszer kétoldalúdága sem Ítélhető meg egyöntetűen. A gyakorlatvezetők többsége a félév végén szóban elmondja a véleményét. Az előadások esetében csak egy kisebb hányadnál kerül erre sor. Többen úgy vélekednek, hogy a vizsgajegyek önmagukban jelentenek, vélemény t. A hall .atósá: annak a . véleményének ad hangot, hogy a véleményezés egyoldalú, nincs rá válasz, nem látszik „a következménye. Ugyanakkor sok oktató felveti, hogy az őt ért kritikára való válaszadásra nincs lehetősége, legfeljebb a tanszékvezető előtt védekezhet. a hallgatók hiányérzetét az táplálja, hogy a kis számban /igaz ismétlődően/ felvetett jogos kiritikai észrevételekre a vise njelzás nem jut el a problémát felvető évfolyamhoz-, csoporthoz. Kétségtelen, hogy ez az eddigi gyakorlat fogyatékossága. A tanszéknek keresni kellene a válaszadási lehetőséget, de a KISZ-szervezet .az illető csoport vagy évfolyam is leere '••etné 'a lehetőséget a visszajelzés fogadására. Az érintett oktató válaszadására,abban' az esetben szervezeti keretet a jelenlegi mechanizmus tényleg nem biztosit,ha már az- évfolyam oktatását befejezte az adott félévben. Ezek a problémák és a véleményezési rendszer más egyéh problémái is összehangolást sürgetnek ezen rendszer és a diákpai— lamentek intézményrendszere közöt,t. A diákparlamentek lehetnének az összegzett visszajelzés fórumai egy-egy nagoybb többféléves időszakra. A tanszékek reagálására vonatkozó vélemények elsősorban azt bizonyítják, hogy sem a hallgatóság- sem az oktatók nem ismeri! a vonatkozó szabályzatot. "Ugyanis többe^ kifogásolják, hogy csupán a tanszékvezető közölte.az oktatóval a róla szóló véleményt; egy esetleges tanszéki odeta tói értekezleten csak általános érvényű megjegyzéseket vitatták meg. Ez az eljárás a szabályzatban van előirva. Az egy más kérdés, hogy a szabályzat helyes-e ebben a tekintetben. A rendsze” változtatására minden állásfoglalásban találunk utalást, vannak olyan javaslato!., hogy tovább kell fejlesztem hogy .teljesen ót kell alakítani anélkül, hogy megjelölnek a módot. Szerencsére sokan megjelölik a változtatás módját is.
