József Attila Tudományegyetem - Rektori Tanács ülései, 1983-1984, Szeged
4 -A viLenény ezési rendszer enlitett négy elenével kapcsolatos követelményekről meg kell állapítani, hogy bár nem maradé talapul, de nagyban-egészben reális megállapításokat tartalnazn Természetesen jelerieg is gyakorta találunk olyan megállapitások amelyek elnagyoltak vagy szubjektív vonásaik is vannak, illetve nem kollektiv véleményen alapulnak. A hallgatók elvárják, hogy jogos igényeiket az oktatók vegyék figyelembe és próbálónak módszereiken vagy esetleg a tan anyagon vitoztatni / pl. ha többszörös átfedés van, stb,/ A tapasztalat az, hogy oktatóink többsége nagyon is fontosnak tartji tudjon a hallgatók véleményéről, kívánságáról és ismétlődő megállapitás után feltétlenül igyekszik javitani módszerein. A hal, gatók által készített véleményezést az oktatók egy része megbeszéli az adott csoporttal, 'évfolyammal, araennyiben erre lehetősége van. A lehetőséget - mint említettük - kizárja, ha azzal az évf olyammal, vagy csopurtto.l a következő félévben már nera találkoznak. A hallgatói véleményezési rendszer csak akkor tudja betölteni szignalizációs szerepét, ha eljut az érintett oktatóhoz. Ez a probléma összefügg azzal a követelménnyel is, hogy tudniillik az állami vezetés bizalmasan kezelje ezeket a véleményeket A jelenlegi mechanizmus szerint a KISZ szervezet, a vélemények elkészítése után, a Kar dékánjának adja át azokat. A Kar dékánja pedig az egyes tanszékek vezetőihez toválütja saját tanszéki oktatóiravonatkozó megállapít ásókat, Ezt követően a tanszékvezc dönti el, hogy tanszéki értekezlhten, vagy egyénileg közli a beosztott oktatókkal a hallgatók Írásbeli véleményét. Ilyen formában tehát u^y véljük, illetéktelep, kezekbe nem kerül a leirt véiemény. Esetenként egy-egy oktató kifogásolja, hogy nem jutott el hozzá a hallgatók véleménye. Ennek többnyire az az oka, hogy nem készült róla jellemzés. Szeged, 1984. április 24. Dr. Tóthné dr. Fábián Eszter egyetemi docens
