József Attila Tudományegyetem - Rektori Tanács ülései, 1983-1984, Szeged

használatos /EEOR/ csoportosításnak, de még annyira sem alkalmas az értelmiségi és alkalmazotti szerepkörök elhatárolására mint az előbbiek. A munkajogi terminológiából az ügyintézők egy része»illetve az ügyviteliek tartoznak az alkalmazottak közé. Az ügyintézők ugyanis lehetnek felsőfokú és középfokú végzettségűek is.

Az előbbiekből bizonyára kitűnik, hogy nincs egyértelműen elfogadott alkalmazotti fogalom sem a tudományban /szociológiában/, sem a társadalmi-állami gyakorlatban /a statisztikában használt foglalkozások egységes rendszerezésében, vagy a munkaügyi kategorizálásban/. Ebből az is következik, hogy a JATE alkalmazotti rétegéről készített felmérésünk is csak viszonylagosan pontos mennyiségi mutatókat tud megállapítani. Ennek egyik oka, hogy elvileg is kérdéses egyes foglalkozások hovásorolása.

A másik ok az, hogy a rendelkezésre álló munkaügyi adatokból nem lehet pontosan megállapítani, hogy a foglalkozási elnevezés mögött milyen tartalom van. Évtizedek alatt kialakult olyan gyakorlat, amelyben a besorolási elnevezés és valóságos funkció között eltprés van,vagy lehet. Természetesen e jelenség nem csupán a felsőoktatásban mutatkozik meg. A valóságos helyzet, a strukturális állapot felmérését azonban ez a tény rendkivül megnehezíti. Vannak tehát alkalmazotti foglalkozási elnevezések, amelyek mögött nem alkalmazotti foglalkoztatási cél rejlik: mondjuk ki - azok voltaképpen rejtett oktatói-kutatói státusok.

A formális és a valós viszonyok közötti bizonyos szakadék keletkezését talán magyarázza az alábbi, az alkalmazottakat érintő ideológia-történeti vázlat is.