József Attila Tudományegyetem - Rektori Tanács ülései, 1983-1984, Szeged

Balog István: Nagyon örül, hogy az egyetemen egy ilyen széles réteg Helyzetet legalább 10 évenként áttekinti a Tanács, ilyet még nem tapasztalt. Véleménye szerint ezt a gyakorlatot tovább kellene vinni, más rétegek helyzetét is felmérni, hasznos tapasztalattal szolgálna,

A következtetéseket általában elfogadja, a mellékletekkel kapcsolatosan fenntartásai vannak. Az 1,táblánál hiányoznak az iskolák, kollégiumok, az ösztöndíjasok. A 2.táblánál az átlagbér nem valós adatokat ad; a szociológia a részfoglalkozású alkalmazottat is egy főnek tekinti. A Kibernetikai Laboratóriumnál feltüntetett átlagbér a szakalkalmazottaknál soknak tűnik.

Valóban probléma, hogy ki tekinthető alkalmazottnak. Az előirások szerint azok, akik nem kifezetten szakalkalmazotti, értelmiségi, illetve nem fizikai munkát végeznek. A kör szélesebb, mint a felmérés területe. Egyetemi szempontból végeredményben minden nem oktató és kutató besorolású annak számit, még a fizikai dolgozó is, mivel itt nem termelő munkát végeznek, hanem elősegítő és kisegítő tevékenységet. El kellene dönteni pontosan kiről beszélünk.

Vitás annak meghatározása, hogy sok vagy kevés az alkalmazotti létszám. A kisegítőket - és az egyetemen mindenki annak számit - a főfeladatokat ellátó oktatók es a hallgatók számához kell mérni, s ha igy vizsgáljuk, az arány nem jó:

a Jogi Karon 1 főfeladatot ellátó - 0.3 kisegitő Bölcsész Karon 1 " 0.2 M

Természettudományi Karon 1 ” «0.8 "

Az optimális szám társadalomtudomány területén 2 oktató-1 fő kisogitő, TTKaron 1-1, illetve 1-1.5. Ez a feltétel a műszaki egyetemeken adott.

A központi adminisztráció aránya megfelelő, növelése nem indokolt, korszerűbb módszerek bevezetése szükséges.

A tanszéki segédszemélyzet alacsony, ezt növelni kell, méghozzá a kényszerítő körülmények miatt magasabban kvalifikált munkaerővel. A jövőben egyre inkább műszaki és számítástechnikai ismeretekkel rendelkezőkre van szükség /nem programozókra/ még a tanszékeken is, akik közvetíteni tudják a szakfeladatot programozásra. Intézményeknél a fizikai létszámot a hiánygazdaság hozta létre, kisérletis, műszeres munkánál saját karbantartó részleg nélkül elképze hetetlen a folyamatos munkabiztos it ás«.

A jövedelmek viszonylag alacsonyabbak más munkahelyi bérezésnél, azonban a kulturált körülmények, csak nappali műszak, belvárosi munkahely ad bizonyos vonzást és tűrőképességet.

Az alkalmazotti réteg a legnagyobb, igy érdekképviseletük arányát érdemes vizsgálni a demokratikus fórumokon: az Egyetemi Tanácsban 2 fő /ez megfelelő/, az egyetemi Pártbizottságban 1 fő /a párttagok arányát tekintve még egy fő kellene/, egyetemi szakszervezeti bizottságban 1 fő. Ez utóbbi arány rendkívül rossz, hisz a szakszervezet politikai tömegszervezet, az érdekképviseleti arány a tagság számát tekintve kedvezőtlen az alkalmazottakra nézve,

A 2/3^> 1/3 arány a kívánatos. Ezen a helyzeten jó lenne változtatni a közhangulat javítása érdekében.

Gyorsmásolók beszerzésével a sokszorosítási kapacitás bővítése volna a cél, ezzel tehermentesíteni lehetne a központi műhelyt, időt adva az Actákra és jegyzetekre, azonban egy berendezés 2 m5*t, megvételére jelenleg nincsen lehetőség.

Az anyag azon kitétele, hogy az alkalmazottak másodrendűnek tekintik magukat az egyetem életében ez igaz is. Másodrendű feladatot látnak el, kisegitő munkát. A probléma a megnyilvánuló bizalmatlanságban van, ez sok esetben kellemetlen védekezést vált ki. Kevés a költségvetés, sok a gazdálkodási megkötés, az oktatók felé negativ tényeket közvetíteni nem népszerű feladat. Az alkalmazót- 4 -