József Attila Tudományegyetem Rektori Tanács munkaértekezletei, 1966-1967, Szeged
1966. november 10., rektori munkaértekezlet
kifejlessze. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezek általánosságok, amelyek minden tudományág előadásával, s az előadások ilyenirányú nevelő hatásával kapcsolatban szóbajöhetnek, de nem szabad elfeled-, nünk, hogy a jogászoknak a jó előadókészség elsajátításéra különösen törekedniük kell, hiszen egy ügyészi vád-, vagy ügyvédő védőbeszéd, egy tömör birói itéletinaokolás ezt múlhatatlanul szükségessé teszi. A preciz jogászi formulázásra való nevelésnek a mintaszerű jogászi előadások nélkülözhetetlen kellékei. A jogi oktatásban tehát az előadások úgy véljük nagyobb súllyal esnek latba, mint pl. esetleg a természettudományok oktatásánál. Ezért a jogi oktatásban az előadások elsődleges szerepéről aligha lehet lemondani, A fent ismertetett oktatási menetnek másik hátránya az volna, hogy ez a jogtüdstLányok oktatásának területére vetitve a tételes jogok oktatásánál azt jelentené, hogy előbb jogesetek megoldásával, migbesaéléfévtl kezdenék az oktatóit egy-egy joglfttézftényntfc TJgy véljük, hogy ahhoz, hogy jogeseteket eegeldhaseunk, tlőszöv 9*0k*t s jogszabályokat kell mégis»érnünk, amelyekből az adott jqp* intézmény, melynek keretébe a jogeset tartozik, felépül, Előbb elméletileg kell megismerni a jogintézmény konstrukcióját, és csak azután - a szabályok ismeretében - foghatunk hozzá ahhoz, hogy • hallgatóval jogesetek megoldása, megbeszélése utján begyakoroltathassuk a vonatkozó jogszabályokat, Egyébként a levelező oktatásban szerzett hosszú tapasztalataink őzt bizonyítják, hogy azok a sokszor igen kiváló gyakorlati jogászok, akik maguk is a jogi kazuisztika világában élve a kazuisztikán keresztül kívánták megismertetni a levelező hallgatóink részére tartott foglalkozásokon az egyes jogintézményeket, semmi, vagy csak nagyon csekély eredményt tudtak elérni. A jogtörténeti tárgyaknál ez a gyakorlati foglalkozás primátusát hirdető nézet egyáltalában nem nyerhet alkalmazást, az elméleti tárgyaknál viszont igen csekély a valószinüsége, hogy az oktatás e menete eredménnyel járhatna. A fent mondottakkal természetesen távolról sem kívánjuk a gyakorlatok, szemináriumok jelentőségét lebecsülni. Ismeretes nagy jogász didaktikusunk, Százsy-Schwarz ü-usztávnak az a megállapítása, hogy szemináriumot, gyakorlatot tartani bizonyos vonatkozásban nehezebb, mint előadást, mert az előbb oktatási formánál a hallgatóknak módja van kérdéseikkel ostrom alá venni az oktatót. Ennek el
